Dési János/ujkelet.live Az élethez szerencse is kell. Én például Tel Avivban két kedves, szép, okos és vidám lánynál laktam a minap. Tel Aviv persze tele van kedves, szép, okos és vidám lányokkal, de egyrészt, azért mégsem lakhatok mindannyiuknál – mondjuk nem is hív a többségük, előttem persze teljesen ismeretlen okokból – másrészt én két különösen kedves, szép, okos és vidám lánynál laktam. Még az amúgy … Brenda sétál részletei…
Dési János/ujkelet.live A legszebb ősz lengő szakállak persze Izraelben találhatóak, szerintem világviszonylatban. És ezek nem afféle szakállak, amelyeket máshol december 6-a táján láthatunk, bizonyos piros ruhás egyéneken, akik jelentős részben már a konzumkultúra karácsonyi rohama előtti képviselőiként jelennek leginkább meg. Nem. Ezek virtigli, igazi, élő ősz szakállak. Van belőlük jól ápolt, szépen nyírt, fazonírozott és természetes szabadságában meghagyott egyaránt. Ezek a szőrzetek hozzátartoznak az utcaképhez, … Szakáll – minden mennyiségben részletei…
Dési János/ujkelet.live Jó, mondjuk a statisztika adatokból is tudható, hogy a fejlett világban talán Izraelben a legmagasabb az egy családra jutó gyerekek száma. Statisztikailag majdnem három. Most magyarázatul fel lehetne hozni, hogy a nagyon vallásos zsidó családokban a 8-10 sem ritkaság. (Voltam egy rendes, igazi, ortodox esküvőn, ahol vendéglátónknak, a nagypapának 95 unokája van, de persze még születnek rendületlenül és messze nem számított kuriózumnak.) És … Mert jó részletei…
Dési János/ujkelet.live Sosem értettem azokat, akik naplementét fotóznak. (Azokat, se akik festenek ilyesmit, ahogy a pamutgombolyaggal játszó kiscica sem tartozik az igazán kedvenc motívumaim közé.) Dehát, mi az élet? Ahogy a költő is mondja, arasznyi repülés földtől a földig. S ha valaki úgy érzi, az ő boldogságához a lenyugvó nap aranyló sugarai szükségesek, amint elomlón megcsillannak a víztükrön, miközben pajkos madárkák repdesnek szerteszét (esetleg előtérben … A lemenő napnak is van ereje részletei…
Dési János/ujkelet.live Izrael természetesen nem (csak) a kaftánosok országa. Mégis, hányan, de hányan akadnak, akik előszeretettel és nagy tételben fotografálják a srámlis, kaftános, pajeszos embereket, akik kacsázó léptekkel sietnek mindig valamerre, az esetek egy jelentős részében telefonjukba magyarázva valamit, vagy számtalan gyermeket maguk után vonszolva. Kétségtelen, a klasszikus „zsidó” sztereotípiának inkább ők felelnek meg, és különben is, milyen egzotikus, hogy ezeknek az embereknek senki sem … A héber szexistenekről részletei…
Dési János/ujkelet.live Egy szép reggelen – verőfényesen persze, dehát Tel Aviv környékén milyen legyen egy reggel, ha nem verőfényes – azt mondtam az én barátnéimnak, hogy komoly, nehéz vállalkozásba fogok, ne is próbáljanak visszatartani. Mint afféle korunk Darwinja, feltérképezem a vidék faunáját, és leíró jellegű művet készítek kutatásaim eredményeiből. De, tudják milyenek ezek az állatok? Éppen akkor bújnak el, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. … Ló a tengerparton részletei…
Dési János/ujkelet.live A Ben Jehudán sétáltam, mondjuk már ötödszörre aznap. Ennek oka különösebb nem volt. Talán csak olyasmi, hogy a tengerpartot már untam. (Ó, anyám borogass. Mondhatjuk tehát, jó dolgomban már nem tudtam, mit csináljak.) A Dizengoffon már hatszor jártam. A Shalom toronyban kétszer megnéztem a kiállításokat. A Carmel piacon előre köszöntek az árusok, ha megláttak, a bolhapiacon pedig élénken érdeklődtek, hogy annyi év barátsága … Kutya a körmösnél részletei…
Dési János/ujkelet.live Persze Tel Avivban az emberek a legjobbak. A város attól lesz olyan kedves és vidám, hogy sok kedves és vidám népek lakják. Egy nagyvárosba oltott kisváros tulajdonképpen, sok arccal. Mert milyen más a Sarona, mint a „régi” Bauhaus negyed. Nem beszélve a tengerparti beachről – régi tapasztalat, hogy egy napsütötte, homokos, ráadásul szépen karbantartott part igazán jót tud tenni egy városnak. Szóval, a … A házak vagy az emberek ismerősök? részletei…
Dési János/ujkelet.live Én például azt nagyon szeretem Izraelben, hogy az emberek sokat mosolyognak. Nem olyan kötelességszerűen és kitartóan persze, mint Amerikában, ahol a Keep smiling! közismerten elhagyhatatlan. Hanem úgy őszintén és könnyedén. Jó, persze néha rámordulnak az emberre, vagy felemelik a hangjukat – de hamar kiderül, hogy ez csak a déli népeknél megszokott kicsit hevesebb vérmérséklet eredménye. Amúgy, az természetes, hogy bárhol megszólítanak, elmagyarázzák, megkérdezik … A mosoly országa részletei…
