ujkelet.live
Az Egoz elit egységből számos tisztet eltávolítanak pozíciójából – de a parancsnokát érdekes módon nem -, mert szerepet játszottak két tiszt halálában múlt hónapban egy baráti tűzesetben, amikor nem tervezett őrjáratra indultak egy éjjellátó megkeresésére, amit előző nap loptak el az egységüktől, közölte hétfőn az Izraeli Védelmi Erők.
Az incidens kivizsgálása megállapította, hogy az egységben megszokott volt, hogy az incidensek jelentését és kivizsgálását elmulasztották, az incidensben résztvevő katonák ítélőképessége is megkérdőjelezhető, és különösen veszélyes módon hajtották végre a járőrözést a töltött fegyverekkel, egyértelműen megsértve a hadsereg protokolljait, állapította meg a vizsgálatot vezető Noam Tibon tartalékos vezérőrnagy.
Tibon az újságíróknak nyilatkozva elmondta, hogy az incidens különösen aggasztó, mivel az érintettek, köztük a meggyilkolt tisztek, nem fiatal katonák, hanem veterán parancsnokok, akik jó úton haladtak, hogy még magasabb pozíciókat töltsenek be a hadseregen belül, akik ismételten és kirívóan megsértették az Izraeli Védelmi Erők normáit teljesen szükségtelen és tisztázatlan okok miatt.
Tibon szerint benne volt a levegőben, hogy egy ilyen tragédia bekövetkezik a baráti tűzesetet megelőző két napon, és az egység parancsnoki láncának közbe kellett volna avatkoznia, hogy megakadályozza a 28 éves Ofek Aharon őrnagy és a 26 éves Itamar Elharar őrnagy halálát. 26.
Az incidens nem sokkal azután történt, hogy a katonaság bejelentette, hogy megváltoztatja a hadviselés szabályait, hogy lehetővé tegye a katonák számára a halálos erőt alkalmazását a hadsereg bázisaira betörő és felszerelést ellopó emberek ellen, ami olyan állításokat vont maga után, hogy a halálesetek ennek a kevésbé korlátozó tűznyitási politikának a következményei. Tibon azonban ezzel nem értett egyet, mivel az érintett tisztek valóban olyan veszélyes helyzetbe hozták magukat, hogy halálos erőt alkalmaztak az életük közvetlen fenyegetéseként felfogott szituációra, nem pedig egy letartóztatási erőfeszítés részeként.
Ugyanakkor Tibon azt mondta, hogy a fiatalabb tisztek és az alacsonyabb beosztású katonák valóban nem ismerik megfelelően a hadviselés szabályait, ami a tűznyitási politika eltérő értelmezéséhez vezet. Az Izraeli Védelmi Erők közleményében azt mondta, hogy a problémát azonnal kezelni fogják, Aviv Kochavi vezérkari főnök pedig felszólította az egész hadsereget, hogy hagyja abba szokásos tevékenységét, és tartson egy hétig tartó felülvizsgálatot a hadviselés szabályairól és a rutin katonai protokollokhoz kapcsolódó egyéb kérdésekről, „kiírtva az elfogadhatatlan normákat.”
Az Izraeli Védelmi Erők Központi Parancsnokságának vezetője, Jehuda Fuchs vezérőrnagy szerint Tibon megállapításainak súlyossága ellenére az Egoz egység parancsnokát, akinek a nevét tilos nyilvánosságra hozni, nem távolították el tisztségéből, bár felajánlotta lemondását. Fuchs szerint Kochavi nem volt hajlandó elfogadni a lemondását, ehelyett elrendelte, hogy az Egoz parancsnok fejezze be hivatali idejét az egységnél, de visszavonta tervezett előléptetését az Alexandroni Dandár parancsnokává, és eltiltotta a következő két évre a parancsnoki pozícióktól.
Arra a kérdésre, hogy az eset súlyosságára tekintettel nem voltak-e túl enyhék a büntetések, az Egoz egységet magában foglaló kommandós dandár parancsnoka még hivatalos megrovásban sem részesült, Fuchs megvédte a döntést. Fuchs szerint több magas rangú tiszt kapott volna szigorúbb büntetést, ha jelentősebb szerepet játszottak volna az eseményben, de mivel nagyrészt sötétben tartották őket a történtekkel kapcsolatban, csak azért vonhatók felelősségre, hogy olyan környezetet teremtettek, amelyben nem jelentették megfelelően a problémákat.
Közvetlenül a halálos, baráti tűzeset után három nyomozás indult: egy bűnügyi vizsgálat a Katonai Rendőrség részéről, egy fegyelmi vizsgálat a Központi Parancsnokságon belül, és egy „szakértői bizottság” néven ismert Tibon-vizsgálat, amelyben olyan tagok vettek részt, akik tapasztalattal rendelkeznek számos különböző területen.
A fegyelmi és a „szakértői bizottsági” vizsgálatok megállapításait a napokban ismertették Fuchs és Kochavi előtt, mielőtt hétfőn nyilvánosságra hozták. A bűnügyi nyomozás még folyamatban van.
A jelentés gyors elkészítése érdekében Tibon vizsgálata különösen szűk hatókörű volt, kizárólag a baráti tűzesetet megelőző napokra koncentrált.
A baráti tűzeset katalizátora az volt, hogy elloptak egy éjjellátót a hadsereg Nebi Musza bázisának lőteréről a Jordán-völgyben, azon a területen, ahol rendszeresek a lopások, főként a közeli beduin közösségek lakói által.
Január 11-én egy katona, akit egy mobil reflektor leszerelésével bíztak meg, munka közben őrizetlenül hagyta éjjellátóját, és mire végzett, eltűnt. A katona, akit azóta eltiltottak a harci beosztástól, azonnal jelentette a lopást. Annak ellenére, hogy a katonák nem tudták, hogy a tettes milyen irányba menekült, gyors keresést szerveztek, amely során az egyik katona, miután a távolban gyanús alakokat látott, a szükséges tűznyitási protokoll végrehajtása nélkül, megszegve a hadsereg előírásait, a levegőbe lőtt, mondta Tibon.
Aharon és Elharar nem voltak a bázison, amikor a lopás történt, de aznap este visszasiettek, miután hallottak róla. Később engedély nélkül és feletteseik tájékoztatása nélkül más tisztekkel együtt elindultak, hogy megtalálják az eltűnt éjjellátót. Autóval a közeli beduin közösségekbe hajtottak, embereket kérdeztek ki és sátrakat kutattak át, amit Tibon „az Izraeli Védelmi Erők értékeinek megsértésének” nevezett.
Másnap délelőtt tájékoztatták az egység parancsnok-helyettesét arról, hogy előző este igyekeztek megtalálni az ellopott felszerelést, valamint az első átvizsgálás során levegőbe leadott lövésekről, de a parancsnok-helyettes láthatóan nem látta jelentősnek ezeket a jogsértéseket, és nem tett lépéseket az érintettek ellen, pedig egy lépés, Tibon szerint, megakadályozhatta volna az esemény eszkalálódását. Az egység vezetőjét értesítették a lopásról, és fokozott biztonságra szólítottak a gyakorlótér környékén, de egyébként nem tájékoztatták a felszerelés megtalálására tett erőfeszítésekről.
Január 12-én két alkalommal is igyekeztek visszaszerezni az ellopott felszerelést. Délután 4 órakor „Nun” hadnagy (biztonsági okokból csak rangjával és neve héber kezdőbetűjével azonosítható), aki később agyonlőtte Aharont és Elharart, gyanús alakokat üldözött, akiket a távolból látott a lőtér közelében. Négy órával később „Nun” és Aharon egy harmadik katonával együtt gyanús alakokat üldöztek, és fegyvereikkel a levegőbe lőttek, megsértve ezzel az Izraeli Védelmi Erők protokollját.
Később aznap este két külön járőr indult, hogy megtalálja az éjjellátót. Az egyik ilyen járőr „Nun”-ból állt, aki egyedül tevékenykedett. Ez önmagában megsértette az Izraeli Védelmi Erők protokollját, amely szerint legalább két embernek kell járőröznie. ,,Nun” senkit sem értesített, töltött fegyverrel indult az őrjáratra.
Mindeközben egy négy Egoz-tagból álló csoport – három tiszt és egy őrmester – indult útnak a saját őrjáratára. A csoportot Aharon és Elharar, egy másik őrnagyi rangú szakaszvezető alkotta, akit szintén csak héber neve kezdőbetűjével, mint „Jud” lehet azonosítani, valamint egy altiszt, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra. Szinte terv nélkül indultak útnak, és nem volt egyértelmű céljuk azon túl, hogy elkapják a feltételezett tolvajt vagy valaki mást, aki elvezethetné őket a tetteshez. Emellett elégtelen felszereléssel távoztak – csak „Jud” vitt éjjellátót, és csak három tisztnek volt fegyvere. Séta közben Aharon és Elharar megtöltötték a fegyvereiket. Az éjjellátóval felszerelt „Jud” irányította elsősorban a csoportot, Tibon vizsgálata szerint az incidens során nem töltötte meg a fegyverét.
Valamivel este 10 óra után a nagyobb járőrcsapat észrevette „Nun”-t sétálni, és azt hitte, hogy beduin tolvaj. Amikor a közelébe értek, nagyjából este 11 órakor, észrevette őket, és úgy vélte, hogy „fegyveres terroristák, akik az életét fenyegetik” – mondta Tibon a „Nun”-nal és az incidensben érintett többi katonával készített interjúk alapján.
Tibon azonban hangsúlyozta, hogy „Nun”-nak nem volt valódi oka azt gyanítani, hogy fegyveres terroristák támadták meg. Noha a Nebi Musza bázison viszonylag rendszeresek a lopások, a katonaság szigorúan ellenőrzi és működteti, és nem olyan területen található, ahol erőszakos terrortámadások fordulnának elő.
Egyelőre nem tudni, ki lőtt először az összecsapásban. „Jud” és az altiszt azt mondták a nyomozóknak, hogy Aharon és Elharar volt, míg „Nun” azt állítja, hogy ő kezdeményezte a tűzharcot. Tibont nem tudták kellőképpen meggyőzni ahhoz, hogy végleges döntést hozzon az ügyben. Fuchs is elismerte a bizonytalanságot, bár kitartott az incidenst követő órákban megfogalmazott kezdeti állítása mellett, miszerint úgy tűnik, „Nun” lőtt először.
„Nun” végül három golyót lőtt ki Aharonra és Elhararra, akik szintén tüzet nyitottak, kilenc lövedékhüvely került elő a helyszínről, de nem találtak célt.
A vizsgálat szerint „Nun” csak akkor hagyta abba a lövöldözést, amikor „Jud”, rájött, mi történik, és azt kiabálta: „Állj! Állj! Izraeli hadsereg! Izraeli hadsereg!”
Aharon és Elharar a helyszínen meghalt.
Tibon vizsgálata megállapította, hogy a lelövésük után hét percen belül a helyszínre ért egy orvos, majd 13 perccel később egy orvos és egy vezető mentős is. A nyomozás megállapította, hogy sebeik súlyossága miatt Aharon és Elharar életét nem lehetett volna megmenteni, függetlenül attól, hogy mennyi időbe telik az egészségügyi személyzet kiérkezése.
Amellett, hogy megállapította, hogy a csapatok veszélyes módon indultak őrjárataikra, Tibon megjegyezte, hogy kutatásaik is „hatástalanok” voltak, és nagyon valószínűtlen, hogy az ellopott éjjellátó visszaszerzését eredményezték volna.
A vizsgálatok során nem sikerült megállapítani, hogy az öt katona miért döntött úgy, hogy nem jóváhagyott, nem tervezett járőrözésre indul. Nem azért törekedtek az éjjellátó visszaszerzésére, hogy titokban tartsák a lopást és megússzák a büntetést, mivel az egység vezetőjét már korábban értesítették. Szintén nem próbáltak enyhíteni a lopásért kiszabott büntetésen, mivel a felszerelést őrizetlenül hagyó katona nem az ő szakaszukban volt.
Fuchs Aharont és Elharart, valamint a többi érintett tisztet többször is „a legjobb fiúknak” nevezte, de elismerte, hogy amikor töltött fegyverrel és koordináció nélkül indultak járőrözésre, „nem mutatták a józan ész” jelét.
Tibon hangsúlyozta, hogy Aharon és Elharar halála teljes mértékben megelőzhető és „felesleges” volt.
Tibon szerint gyorsan kezelni kell az Egoz „kultúráját”, miszerint nem jelentik a parancsnoki láncnak az incidenseket, és azt, hogy a magasabb rangú tisztek nem vizsgálják ki az ilyen jelentéseket. Elmondása szerint ez a probléma csak az Egoz esetében fordult elő, és úgy tűnik, hogy nincs jelen más kommandós egységeknél, amelyeket vizsgált.
Tibon hozzátette, nincs ellentmondás aközött, hogy a katonák agresszívek és kreatívak legyenek, és azt várják tőlük, hogy kövessenek ésszerű biztonsági protokollokat, és jelentsék az incidenseket a parancsnokaiknak.
Bár elfogadta a nyomozás megállapításait az Egoz egység kulturális problémáiról, Fuchs fenntartotta, hogy a különítmény a hadsereg egyik legjobbja, mivel az elmúlt évben sikeresen hajtott végre műveleteket Libanonban, Szíriában és Gázában. „Ez is a kultúrájuk része” – mondta.
Forrás: Times of Israel
[…] A hadsereg vizsgálata megállapította, a baráti tűz következtében megölt két katona halála … […]
[…] Tehila alezredest, aki szintén belekeveredett egy januári baráti tűzesetbe, amelyben két Egoz-tiszt meghalt, Aviv Kochavi vezérkari főnök „súlyos erkölcsi kudarccal” vádolta meg a júliusi tűzeset […]