3 lövés: 25 éve ölték meg Rabint

0

ujkelet.live

A zsidó naptár szerint csütörtök este lesz a 25. évfordulója Izrael 5. miniszterelnöke, Jichák Rabin megölésének.

Délelőtt a hivatalos emlékünnepségen felszólalva Reuven Rivlin elnök hangsúlyozta, hogy el kell ítélni az erőszak minden formáját, beleértve a verbálisat is.

„Minden évben meggyújtom Jichák gyertyáját, és érzem, mennyire ég a föld kint” – mondta Rivlin. „És ebben az évben minden eddiginél jobban… Attól tartok, hogy a bennünk lévő lángok veszélyeztetik otthonunkat, mindannyiunkat. Veszélybe sodorja azt az izraeli szövetet, amelynek megépítésén olyan keményen dolgoztunk.”

„Az ország kettészakadt, mint ahogy a Vörös-tenger szétvált. A gyűlölet kézzelfogható. Soha nem szabad hagyni, hogy olyan helyzet álljon elő, amikor az emberek nyilvánosan izraeli állampolgárok halálát követelik. Elfogadhatatlan, hogy az újságírók veszélyben éljenek. Elfogadhatatlan, hogy a polgárok polgárokat üssenek” – mondta Rivlin valószínűleg a kormányellenes tüntetéseken elkövetett erőszakra utalva.

„Elfogadhatatlan, hogy súlyos verbális erőszakot irányítsanak a rendőrségre. Elfogadhatatlan, hogy legitimáljuk a következő politikai gyilkosságot, szavakkal vagy hallgatással, pillantásokkal vagy félrenézésekkel, cselekedetekkel vagy éppen tétlenséggel”.

„Jichák Rabin miniszterelnök meggyilkolása politikai merénylet volt. A miniszterelnök megvetendő gyilkosa úgy gondolta, hogy legitimitása van az éles és mély politikai nézeteltérések fennállásának kiküszöbölésére.”

Rabint egy szélsőjobboldali aktivista, Jigal Amir lőtte le 1995. november 4-én a tel-avivi tömeggyűlés után.

Rabin a Hatnapos háború idején a hadsereg vezérkari főnöke, később az Egyesült Államok nagykövete, védelmi miniszter és kétszer miniszterelnök is volt (1974-től 1977-ig és 1992-től 1995-ig, a megöléséig). 1994-ben Nobel-békedíjat kapott az Oslói Egyezmény létrehozásában nyújtott szerepéért, Simon Peresz (akkor) külügyminiszterrel és Jasszer Arafat Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetőjével együtt.

Először nyilatkozott a Rabin életét megmenteni próbáló sebész

Joseph (Joszi) Klausner professzor, a sebész, aki megpróbálta megmenteni Rabint, először beszélt az aznap esti eseményekről.

Klausner akkoriban a tel-vivi Ichilov kórház sebészeti osztályának vezetője volt. A TV-ben nézte a békemenetet, és meghallgatta Rabin beszédét.

„Aztán elolvastam néhány orvosi anyagot” nyilatkozta a professzor a 12-es csatornának a szerdán sugárzott interjúban. „Soha nem fogom elfelejteni a telefonhívást. Körülbelül 22.02 órakor telefonált a helyettesem, Dr. Motti Gutman. Azt mondta, hogy Rabint fogjuk kezelni, kritikusan megsérült, esetleg már halott … golyó okozta sebei vannak”.

Az orvos a kórházba, majd a műtőbe sietett, ahol a normál létszám háromszorosa volt.

„Kétségbeesett kísérletek történtek újraélesztésére. A monitorok hullámokat mutattak, mintha a szív működne, de ez azért volt, mert a mellkasa nyitva volt, és a szívmasszázst végeztek rajta”.

„Néhány percig a monitor életjeleket mutatott. A szív valóban pumpált, sőt vérnyomást is produkált. Volt néhány ilyen perc, ami halvány reményt adott … de ez mesterséges volt az újraélesztésére tett hatalmas erőfeszítések miatt.”

„Ebben a szakaszban egyértelmű volt, hogy valójában nincs esély megmenteni, de tovább próbálkoztunk. Nem voltunk készek lemondani róla. Senkinek, aki megértette, nem volt mersze kijelenteni [hogy meghalt]”.

Klausner szerint 23: 07-kor, alig több mint egy órával azután, hogy megkapta a telefonhívást, nem volt más választása, mint bejelenteni a miniszterelnök halálát.

„Ki kellett állnom, és el kellett mondanom mindenkinek, hogy nagyon sajnálom, de halottnak kell nyilvánítanunk. Mert minden lehetőséget kimerítettünk. Megköszöntem nekik. Szörnyű pillanat volt. Szörnyű pillanat. Soha nem fogom elfelejteni. Láttam, ahogy az emberek – sebészek, aneszteziológusok, emberek az intenzív osztályról – a földre borulnak. Soha nem láttam még ilyet. Földön fekvő emberek; némelyikük szívbemarkolóan sívar. Ritka látvány volt – soha sem előtte, sem azóta – nem láttam ilyet.

Klausner próbálta néhányukat megvigasztalni, de rájött, hogy vannak olyan gyakorlati lépések, amelyeket meg kell tenni egy ilyen jelentős események esetén, ideértve a miniszterelnök halotti bizonyítványának aláírását.

„Odamentem kettőhöz, egy kéz a vállra, egy a fejre – szavak nélkül. Amikor szolgálatban vagy, nem maradhatsz ilyen helyzetben … vannak dolgok, amelyeket meg kell tenni; el kell készíteni a papírokat.”

Aznap éjjel kiderült, hogy a merénylő, Jigál Amir üreges golyókat használt a kár maximalizálása érdekében.

Klausner azt mondta, hogy ha a lövöldözés ma történt volna, az 1995 óta eltelt összes orvostudományi előrelépés ellenére, Rabin nem élte volna túl.

„Kizárt – mondta. „Ezrednyi esélye sem volt.”

Még akkor is, ha Rabinnal egy mentős utazik, aki képes az azonnali ellátásra, nem változtatott volna semmit.

„Minél több idő telik el, a veszteség ereje – legalábbis számomra – egyre csak erősödik. Ezek olyan pillanatok, amelyek egész életemben velem maradnak.”

Összeesküvés-elméletek

Az Amir elleni vád elég egyértelmű: videófelvétel van arról, hogy Rabinra szegezi a fegyverét. Vallomást tett a rendőrségnek, amit soha nem vont vissza.

Ennek ellenére sokféle összeesküvés-elmélet született, amely számos lehetőségen alapul. Ezek az elméletek a gyilkosság éjszakájára vonatkozó kétértelmű tényre támaszkodnak: a golyók vaktöltények voltak, a helyszínen lévő tanúk nem láttak vért, és abnormálisan hosszan tartott az út egy nagyon közeli kórházba.

Mind a bíróság, amely elítélte Amirt és a Shamgar Bizottság, amit azért hoztak létre, hogy kivizsgálja a gyilkossághoz vezető eseményeket, elutasította ezeket az elméleteket, és arra a következtetésre jutott, hogy Amir bűnös gyilkos vádjában.

Megosztás

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .