Ziva/ujkelet.live
Gideon Szá’ár két évvel ezelőtt nem titkoltan azért tért vissza a politikába, hogy vezetői vagyis miniszterelnöki ambíciói felé az utat egyengesse. A tavaly áprilisi választások előtt tartott tisztújításon az előkelő ötödik helyen végzett, a Likud szabályai szerint azonban csak a listavezető elnök lehet a párt miniszterelnök jelöltje vagyis az ország miniszterelnöke.
Az elmúlt másfél év két sikertelen választása után félúton Szá’ár tett egy próbát, esélye nem sok volt és azt valószínűleg ő is tudta. A kikényszerített és a vártnál is megalázóbb eredménnyel végződő pártelnöki választás után egyben azt is borítékolhatta, hogy számára a Netanjahu vezette kormányban nem terem babér. Sem most, sem máskor.
Szá’ár, aki az egyik leginkább keményvonalas szuverenitás-nézőpontot képviseli a jobboldalon vagyis kizárva minden egyébb opciót, egy tollvonással egyoldalúan egyesítené a zsidó államot a folyótól a tengerig, jelenleg Naftali Bennett politikai ambícióinak támogatásával próbál helyzetbe kerülni. Legújabb Twitter bejegyzésében támogatva Bennett törekvéseit kijelentette, hogy a koalíciós tárgyalások újrafelvétele szükséges a Jamina javára, ugyanis a Likudhoz közeli elveket valló nemzeti-vallásos párt helyzetét az ellenzék soraiban semmi sem indokolja, amikor a jobboldalt kellene erősítenie.
יש לחדש את המו״מ לצירוף סיעת ״ימינה״ לקואליציה. ״ימינה״ היא חלק מהמחנה הלאומי וקרובה אידיאולוגית לליכוד. אין סיבה שתשאר באופוזיציה. https://t.co/Onc0AMadBs
— Gideon Sa'ar | גדעון סער (@gidonsaar) June 24, 2020
Naftali Bennett a Jamina szövetség vezetője pártjával hosszas huza-vona után maradt ki az egységkormány koalícióból, ilymódon a volt védelmi miniszter kénytelen volt átadni helyét Netanjahu új szövetségesének Beni Gantznak (Kék-Fehér), párttársa Bezalel Szmotrics pedig Miri Regevnek (Likud) a közlekedési minisztériumot. Rafi Peretz, a Jamina szövetség volt oktatási minisztere végül átállt a Likud koalícióba egy Jeruzsálem-ügyi tárcával gazdagodva. Az elmúlt választások legnagyobb vesztese, Bennett párttársa és volt igazságügyi miniszter Ajelet Saked, akinek az elmúlt másfél évben semmilyen politikai szerep nem jutott.
A miniszterelnök álláspontja Bennettel kapcsolatban változatlan, szerinte tárva nyitott ajtókkal várta a Jaminát, de ők nem fogadták el a párt választáson elért teljesítményeihez mérten (6 mandátum) felkínált lehetőségeket.
Az egységkormány megállapodást megelőző tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy Bennett nem tarthatja meg a védelmi miniszteri tárcát, Juli Edelstein (Likud) pedig a Kneszet elnöki pozíciót valamint az egy év múlva esedékes államelnöki jelölésről is le kellett mondania. Edelstein utolsó pillanatig kitartott, de végül mégis elfogadta az egészségügyi tárcát, így Bennett elesett az egyetlen számára még elfogadható kormány kinevezéstől.
Az új kormány megalakulása után a vírus terjedésének újabb hulláma és a munkanélküli válság valamint az egyre közelgő annektálással kapcsolatosan kikényszerített bel- illetve külpolitikai kommunikáció ellentmondásait kihasználva Bennett naponta minden általa ismert nyelven az új kormány kompetenciái ellen kampányol.
A volt védelmi miniszter szerint a kormány és az egészségügyi minisztérium nem megfelelően kezeli a koronavírus legújabb terjedését és a milliós munkanélküliséget, ezért elérkezettnek látja az időt, hogy segítséget nyújtson a megrekedt koalíciónak akár az ellenzék soraiból is.
“Azt mondtam, hogy mindig kész vagyok segíteni a népemnek és a hazámnak a koronaellenes kampányban, mint állampolgár, aki szereti az országot és [akinek] fáj egy millió izraeli megélhetésének elvesztése.” – írta Bennett Twitteren.
אנחנו לא רוצים להיכנס לממשלה המנופחת, המנותקת והעצלה הזו,
— Naftali Bennett נפתלי בנט (@naftalibennett) June 24, 2020
שמפקירה את אזרחי ישראל ברגע הקשה בחייהם, ללא פרנסה.
אמרתי שאני תמיד אהיה מוכן לסייע לעם שלי ולמדינה שלי במערכה נגד הקורונה,
כאזרח שאוהב את המדינה וכואב את אובדן הפרנסה של מיליון ישראלים.
A héber médiában (kipa) ennek ellenére úgy vélik, Bennett visszatáncolna a kormányba. A volt védelmi miniszter Szá’ár által is támogatott koalíciós tárgyalásainak újra felvétele kétségkívül valamilyen, Bennett számára pozitív politikai hozadékkal zárulhatna. Az eddig konokul ellenzéki álláspontot képviselő Jamina támogató szavazatai az annektálás ratifikálásában nem elhanyagolható tényező, a kérdés azonban csak az, hogy Netanjahu hajlandó lenne a Bennett által kért árat megfizetni, annak ellenére, hogy még mindig egyszerűbbnek és Washington szemszögéből nézve hasznosabbnak tűnik Gantz meggyőzése az ügy érdekében.
