Ziva/ujkelet.live
A választások előtti utolsó napokban Benjamin Netanjahu miniszterelnök valamint a nemzeti-vallásos Jamina nevében Ajelet Saked arra sürgette az Otzma Jehudit pártot, hogy kövesse Mose Feiglin és pártjának példáját és a jobboldal győzelme érdekében ne induljon a választásokon.
Mose Feiglin (Zehut) annak ellenére, hogy statisztikailag közelebb állt a bejutáshoz, mint az Otzma Jehudit, kis huza-vona után megadta magát a miniszterelnöknek és visszalépett az indulástól. Cserébe Benjamin Netanjahu ígéretet tett az orvosi marihuána legalizálására és a jövőbeli kabinetben miniszteri pozíciót ajánlott Feiglinnek, abban a reményben, hogy a kis párt szavazói növelni fogják a Likud esélyeit. Néhány nappal ezelőtt azonban Feiglin pártjának két képviselője nyilvánosan kijelentette, nem a Likudra, hanem Saked pártjára, a Jaminára fognak szavazni.
Avigdor Liberman (Jiszráel Beitenu) és Ajelet Saked után, mint a harmadik lázadó Itamar Ben-Gvir (Otzma Jehudit) azzal kerül folyamatosan címlapra, hogy ideológiai okokra hivatkozva először Sakedet utasította el és nem “olvadt” be a jobboldali szövetségbe, majd állítólag a miniszterelnökkel is szembeszállt, és bár a párt több alapítótagját a bíróság felbujtás miatt eltiltotta a választásokon való indulástól, Ben-Gvir kitartott tervei mellett és egyszemélyes radikális választási kampányba kezdett.
Az idő, legalábbis eddig Ben-Gvirt igazolta, az elmúlt napokban két egymástól független felmérés is azt az eredményt hozta, hogy a szélsőjobbos párt átlépve a választásik köszöböt, a minimális 4 mandátummal bejutna a Knesszetbe.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök erőfeszítései a kis pártok szavazatainak összevonására a Likud számára eddig ugyan nem mutattak mandátumokban mérhető sikert, de az előző kampányok tapasztalatai alapján a miniszterelnök az utolsó órákban szokta begyűjteni a győzelemhez szükséges hiányzó szavazatokat.
Az alapozás az április választások sikertelen kormányalakítási kísérlete utáni utolsó percben, még a Knesszet feloszlatása előtt elkezdődött. Az előző kormány pénzügyminisztere Mose Kahlon és pártja, a Kulanu bejelentette, hogy közös listán indul a Likuddal a szeptemberi újra kiírt választásokon. Kahlon ilymódon visszatért oda, ahonnan elindult. Vagyis a Likudba. Döntését valószínűleg megfelelő kompenzáció reményében hozta meg, de pártjának szavazói úgy tűnik nem követték vezetőjüket. A Likud mandátumainak számát legalábbis nem növelték, ahogyan Mose Feiglin hívei sem, így nevető harmadikként Itamar Ben-Gvir lehet a szeptemberi választások egyik nyertese.
A választások előtt nyolc nappal került nyilvánosságra a Walla híroldal közvélemény – kutatása, igaz eredményei jelentős változást nem hoztak. Az Otzma Jehudit négy mandátumával ugyan két hellyel erősíti a jobboldali blokkot, ugyanakkor, amennyiben így maradna az állás a Likudtól venne el értékes szavazatokat és a Beni Gánc vezette Kék-Fehér pártnak kedvezne. A felmérés szerint Benjamin Netanjahu 58 mandátummal nem tudna kormányt alakítani, azért sem, mert a Likud egy hellyel lemaradva (32) követné a sorban a rivális, 33 széket szerző Beni Gánc vezette Kék-Fehér szövetséget. A centrista-bal blokknak szintén nem lenne meg a kormányhoz szükséges 61 mandátum.
Összeségében Avigdor Liberman 8 mandátumával megvalósíthatónak tűnik a Likud párt és Kék-Fehér egységkormány, legalábbis a válaszadók többsége is ebben bízik.
A felmérés eredményei:
Kék-Fehér 33
Likud 32
Jamina 9
Egyesült (Arab) Lista 9
Jiszráel Beitenu 8
Jahadut Hatora 7
Sász 6
Demokratikus Tábor 6
Munkapárt-Geser szövetség 6
Otzma Jehudit 4
A felmérés szerint a válaszadók közel fele szeretne egységkormányt (49%), míg 39% ellenzi. A Kék-Fehér szavazóinak 70%-a szeretne a Likuddal közös kormányt.
A felmérést telefonon és interneten 501 válaszadó megkérdezésével a Midgam közvélemény-kutató cég készítette, a hibahatár 4,4%.
Me toooo! Az Örökkévaló áldása legyen az új, remélhetleg egységkormánnyal! Az Ő tervei között biztosan nem szerepelt a zsidók egymásra rontó hatalmi harcolászása, se a mindenki elleni háború, se az ellenségeskedés szítása… Legyen végre legalább viszonylagos békesség őseink földjén, Cion kapuinál, és a jövőbe tekintsünk, a kizárólag a múltba meredés még egyetlen társadalmat se vitt előbbre. Semmilyen téren. Aki a Tóraszerinti törvénykezést akarja visszahozni, annak bizony nincs helye egy demokratikus ország vezetésében és szava nem lehet az Iszlám Állam Sharíja-alapú büntetései és „igazságszolgáltatása” ellen.