Ziva/ujkelet.live
Február 21. az utolsó nap a választásokon induló pártok listáinak leadására és a különböző szövetségek létrehozására.
Az elmúlt hetek közvélemény-kutatásai szerint Benjamin Likud pártja stabilan vezet 30 körüli mandátumával, ugyanakkor legesélyesebb kihívója, a volt vezérkari főnök Beni Gánc (Hoszen Leiszráel) szintén stabilan tartja a 20 körüli mandátumot. Az elmúlt hetek politikai változásai után számottevően átrendeződött a paletta, következésképp a jelenlegi koalíciós pártok közül többen a kiesés szélére sodródtak. Ilymódon, a választások utáni kormányalakítás, bármelyik fél kerülne ki győztesen, kérdésessé válna. Amennyiben ma tartanák a választásokat.
A fél ország, mondhatni a változásokra szavazna. Kérdés, hogy melyik fél [ország] és milyen változások?
A valódi kampány még csak ezután kezdődik, de nehéz lenne olyan politikai eseményt találni az elmúlt hetekben, amely mögött ne izzana, a már most túlfűtött választási hevület.
Vagyis elkezdődött a sárdobálás, egymás becsületének aláásása, amelynek melegágya természetesen a média és az internet.
A politikai szokások annyiban változtak, hogy szinte minden bejelentés és történés Twitteren jelenik meg először. Benjamin Netanjahu és kihívója Beni Gánc menetrendszerű összecsapásainak nyomonkövetéséhez már nem is kell bekapcsolni a tévét. Így alakult ki kettőjük közt egy Twitter “szlogen-poézis” már a kezdetektől fogva. Rövid és célratörő, egymást rossz színben feltüntető bejegyzéseik után a pontosítás kedvéért, megjelenik a jellemző szlogen. Ilymódon Netanjahu a “Gánz gyenge balos” szóhasználattal, míg ellenfele a “köszönjük az elmúlt 10 évet- innen átvesszük” felszólítással szokta zárni a mondanivalóját.
Jelenleg a szövetségek bejelentésének utolsó óráit éljük. A levegőben logó egyik kérdés a lesz-e Gánc-Lapid unió, hajnalban dőlt el.
A két magyar származású politikus megegyezett, hogy szövetségben indulnak a választáson, és amennyiben nyernek, az első periódusban, 2,5 évig Gánc lesz a miniszterelnök, majd Lapid veszi át a posztot.
„A nemzeti felelősségből fakadóan Beni Gánc, Jair Lapid és (Mose) Jaalon úgy határozott, hogy közös listán indul, amely Izrael új kormányzó pártjává fog válni,” – mondták egy közös nyilatkozatban.
Jaalon, ex-vezérkari főnök és védelmi miniszter, korábban már egyesítette Telem-pártját a Hoszen Leiszráellel.
Belső források szerint Lapid viszont biztosra akart menni, hogy Gánc javaslatát komolyan lehet-e venni, vagy “csak átnézett kicsit a balközép oldalra?”
A bejelentés továbbá azt is tartalmazta, hogy a népszerű ex-vezérkari főnök Gabi Askenázi szintén csatlakozik a szövetséghez.
A Likud Twitteren reagált a hírre: „A választás világos: vagy Lapid-Gánc baloldali kormánya az arab pártok támogatásával, vagy egy jobboldali kormány Netanjahu vezetésével.” Gánc tegnap este Netanjahu Zsidó Otthon-Otzma Jehudit megállapodása kapcsán megjegyezte, hogy az ő kormányában nem lesz benne sem a Balad [arab párt] sem a kahaneisták.
Gánc egyébként kedden véglegesítette a választási listát, a korábban bejelentett Jaalon és több nagy név mellett, harmadikként csatlakozott Avi Nissenkorn, a Hisztadrut (Szakszervezet) elnöke is.
Miközben néhány napja Benjamin Netanjahu Varsóban képviselte Izraelt, a volt vezérkari főnök a müncheni biztonsági konferencián szólalt fel. Gánc, Netanjahu egy évvel korábbi szavait erősítette meg az iráni agresszióval kapcsolatban és szakmai téren méltatta tudását. Ehhez képest miután hazajött, második nyilvános beszédében övön alul támadta le a kormányfőt, szemére vetve, hogy amíg katonaként a harctéren az életét kockáztatta a sárban feküdve, addig Netanjahu, Amerikában angol tudását csiszolta és kellemesen koktélozott. A kormányfő rögtön reagált és eszébe jutatta mindenkinek a Szajeret Matkal, különleges egységében szolgált éveit, valamint harcát a terroristák ellen.
Gánc kritikusai nem is a kormányfő letámadásának színvonaltalanságát rótták fel (hasonlóakat kap ő is mióta bejelentette, hogy indul a választáson), hanem azt, hogy mind Münchenben, mind nyilvános beszédében túl sokat foglalkozott Netanjahuval és arra már a baloldal (korábban Cionista Unió) rossz tapasztalataiból is lehet következtetni, hogy nem sokat ér az a politikai program, ami arról szól, hogy le kell váltani Benjamin Netanjahu kormányfőt.
Miközben a másik kérdéses szövetség is létrejött, nemhiába mondta le Netanjahu a moszkvai, csütörtökön esedékes találkozót Vlagyimir Putyinnal. A helyi média szerint a fontos találkozó egyértelműen a jobboldali pártok egyesítése miatt maradt el. Nap végén a Zsidó Otthon központi bizottsága megszavazta az Otzma Jehudit – kahanista szélsőjobb oldali párttal a választási fúziót, ami ez utóbbinak egy mandátumot biztosít. Az egyesülés nélkül valószínűleg egyik párt sem jutna be a Knesszetbe. A Bezalel Szmotrics és Rafi Peretz vezette vallásos Zsidó Otthon több minisztériumot is magáénak tudó kormánypárt volt, de miután kivált soraiból és új pártot alapított Naftali Bennett és Ajelet Saked ( Új jobb) a kiesés szélére került.
A közvélemény-kutatások szerint, bár Netanjahu mindennap Gánc baloldaliságát mantrázza, a Hoszen Leiszráel stabilan tartja a legalább 19 mandátumot és Jair Lapid is a szolidabb, de kiemelkedőnek számító 13-at. A Likud szinten stabil 30 mandátuma ellenére is messze áll a nyeréstől, de ha meg is nyeri a választást nem lesz kivel koalíciót alkotni, ha a kis jobboldali pártok nem jutnak be a Knesszetbe. Ilyen körülmények között a Zsidó Otthon erőltett bennmaradása logikus stratégiai húzás volt, hiszen az értékes, legalább 4 mandátuma is kútba eshetett volna ha egyedül indul. Ugyanis a választás egyfordulós és aki nem érte el a küszöböt (3,25% kb 4 mandátum) az kiesik és a szavazatai elvesznek.
Végül sikerült elvileg megmenteni a Zsidó Otthont, de ez az úgynevezett stratégiai szövetség még kínosan sokba kerülhet Netanjahunak egy estleges kormányalakítás során.
A walla híroldal tegnap közzétett különböző választási szövetségeket figyelembe vevő felmérése az alábbi eredményt hozta:
Likud – 31, Hoszen Leiszrael – 19, Jes Atid – 13, Munkapárt – 9, Új jobb – 8, Jahadut Hatorah – 7, Telem (Ahmed Tibi) – 6, Merec – 5, Zsidó Otthon – 5, Egyesült (Arab) Lista – 5, Kulanu – 4, Geser (Orly- Lévy Abekaszisz) – 4, Sász – 4.
Amennyiben Gánc és Lapid külön indulnak, a Likud a lehetséges koalíciós partnereivel együtt a kormányalakításhoz szükséges 61 helyett csak 59 mandátumot tudna összeszedni, ha most lennének a választások.
Amennyiben Gánc, Lapid és Orly-Levy Abekaszisz szövetségre lépnek:
Hoszen Leiszrael, Jes Atid és Orly-Lévy – 36, Likud – 33, Új jobb – 8, Jahadut Hatorah – 7, Munkapárt – 7, Telem (Ahmed Tibi) – 6, Merec – 5, Zsidó Otthon – 5, Egyesült (Arab) Lista – 5, Kulanu – 4, Geser (Orly- Lévy Abekaszisz) – 4, Sász – 4.
Amennyiben csak Gánc és Lapid lépnek szövetségre:
Hoszen Leiszrael és Jes Atid – 34, Likud – 33, Munkapárt – 9, Új jobb – 8, Jahadut Hatorah – 7, Telem (Ahmed Tibi) – 6, Merec – 5, Zsidó Otthon – 5, Egyesült (Arab) Lista – 5, Kulanu – 4, Geser (Orly- Lévy Abekaszisz) – 4, Sász – 4.
Az új szövetségek megkötése új helyzetet teremtett, de összeségében egy dolog biztos. Benjamin Netanjahu a jelenlegi bizonytalan helyzetben jól tette, hogy lemondta a moszkvai utat. Egyrészt elvileg nyert vele 5 mandátumot, másrészt az oroszok neve többször is felmerült a választásokba való beleavatkozás kapcsán és egy ilyen árnyék semmi esetre sem hiányzik az izraeli választások felett.
Nagyon jó az elemzés, mondom én, a közgazdász.