Az izraeli hadsereg több mint 200 támadást hajtott végre Szíriában 2017 óta

ujkelet.live

Az izraeli hadsereg kedden beismerte, hogy 2017 óta több mint 200 iráni és Hezbollah célpontra mért légicsapást Szíriában, miközben a szír állami média újabb támadással vádolta a zsidó államot.

Izrael évek óta figyelmeztet Irán folyamatos kísérleteire, hogy megvesse lábát Szíriában, és csendes hadjáratot folytat az ellen, hogy Teherán új frontot hozzon létre a határain.

Az újságíróknak Ros Hásáná előtt tartott tájékoztatón azonban az Izraeli Védelmi Erők magas rangú tisztjei megtörték a csendet és elismerték, hogy a légierő 202 célpontot támadott Szíriában, mintegy 800 bombával és rakétával.

Az izraeli hadsereg szerint a szíriai diktátor, Bassár Aszad erői – orosz segítséggel – mostanra átvették a teljes uralmat az Izraellel határos délnyugati régió 70%-a felett egy intenzív hadjáratot követően a lázadók ellen. A szintén Aszadot erősítő iráni erőket 80 km távolságra tartják a határtól egy orosz-amerikai-jordán tűzszüneti megállapodás értelmében.

A fent említett fejlemények fényében az izraeli hadsereg hivatalosan lezárta a Jó Szomszéd Hadművelet programot, amely szíriaiak ezreinek nyújtott orvosi kezelést a zsidó államban, és több ezer tonna élelmiszer, üzemanyag és gyógyszer segélyben részesítette a térség lakóit.

Gáza

A hadsereg tisztviselői figyelmeztettek az amerikai kormány döntésének – mellyel megszüntette az ENSZ palesztin menekülteket segitő ügynöksége teljes finanszírozását – esetleges szörnyű következményeire is, mondván, ez a lépés súlyosbíthatja a Gázai övezet humanitárius körülményeit, és növelheti egy másik konfliktus valószínűségét a tengerparti övezetben.

Azt is elmondták, hogy Izraelnek a tárgyalásokat a Gázai övezetet irányító Hamásszal nem kéne a két izraeli állampolgár elengedéséhez – a hadsereg szerint még életben vannak – és a két elesett izraeli katona holttestének kiadásához kötni.

A fogvatartott állampolgárok – Avera Mengistu és Hisham al-Sayed – és katonák – Oron Shaul és Hadar Goldin – hazahozására tett belső nyomás ellenére a tisztviselők úgy vélik, nem megfelelő az időzítés a szabadon engedésük követelésére, inkább a későbbi tárgyalásokon kéne ezzel a kérdéssel foglalkozni.