Avi/ujkelet.live
Izrael szerdán hivatalosan is elismerte, hogy légiereje lebombázott egy szíriai nukleáris reaktort Deir Ezzorban 2007. február 6-án, a világ nagy része által ismert Gyümölcsöskert hadművelet részeként.
A légicsapással Izrael második alkalommal alkalmazta a Begin-doktrínát, amely az ellenséges országok nukleáris fegyvereinek megsemmisítésére szólítja a zsidó államot. A doktrínát Menachem Begin miniszterelnökről nevezték el, aki 1981-ben elrendelte Irak készülőben lévő atomreaktorának lebombázását, precedenst teremtve.
2004 végén a Katonai Hírszerzés és a Moszad meg nem erősített információkat kapott olyan külföldi szakértőkről, akik segítséget nyújtanak Szíriának nukleáris fegyverhez jutni.
Az abból az időből származó titkos dokumentum szerint, az izraeli hírszerzés azt gyanította, a szakértők Észak-Koreából, Pakisztánból vagy egy harmadik, ismeretlen országból valók.
Bár a misszió végül sikeres volt, később kiderült, hogy bizonyos szinten hírszerzési kudarc volt, mivel Észak-Korea már 2001 vagy 2002 óta együtt dolgozott Szíriával.
A következő másfél évben a hadsereg és a Moszad adatokat gyűjtött a szíriai nukleáris programra vonatkozóan, majd 2006 januárjában áttörés történt az ügyben, amikor birtokukba került az első „megalapozott bizonyíték”, miszerint a szíriai elnök, Bassár Aszad egy reaktort épít.
Az év áprilisában a műholdas képek elemzésére specializálódott 9900-as katonai hírszerzési egység számos gyanús épületet észlelt az északi Deir Ezzor régióban, amire Rubik-kockaként utaltak a dokumentumban.
A következő hónapok során a hadsereg és a Moszad még több információt gyűjtött a reaktorról.
„Az a feltevés, hogy valóban egy szíriai nukleáris projektről van szó, egyre szilárdabb,” – írta a katonai hírszerzés kutatóosztálya 2006 novemberében.
2007 március elején a vizsgálat egy újabb nagy áttöréshez ért. Moszad ügynökök olyan képeket szereztek, amelyeket a „Rubik-kockán” belül készítettek, és még a helyszínen lévő észak-koreai tisztviselőket is megörökítették. A fényképek megerősítették Izrael gyanúját, hogy valóban egy plutónium reaktorról van szó.
„Szíria területén nukleáris reaktort építenek plutónium termeléshez Észak-Koreával, amely a [kezdeti] szigorú értékelés szerint körülbelül egy év alatt működőképes lehet. Az értékelésünk szerint [kihúzva] ez titkos, és nukleáris fegyver elérését tűzte ki célul,” – jegyezte meg a kutatóosztály néhány hét múlva egy hírszerzési beszámolóban, a hadsereg által kiadott dokumentum szerint.
Ezen a ponton Izrael úgy döntött, hogy bevonja az Egyesült Államokat.
Áprilisban Ehud Olmert miniszterelnök elküldte Amir Peretz védelmi minisztert Washingtonba, hogy találkozzon Robert Gates amerikai védelmi miniszterrel, és ismertesse vele a helyzetet.
George W. Bush amerikai elnök utasította a CIA-t, hogy ellenőrizze Izrael állításait.
Az Egyesült Államok azonban nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy a reaktor ténylegesen képes nukleáris fegyverek előállítására, ezért – Bush emlékiratai szerint – inkább diplomáciai úton kívánt foglalkozni a kérdéssel.
Olmert aggódott, hogy Aszad el tudná húzni a tárgyalásokat annyira, hogy közben a szíriaik működőképessé tegyék a reaktort.
Mivel az amerikaik nem voltak hajlandóak légicsapást indítani a szíriai reaktor ellen, Olmert és Izrael vezető védelmi tisztviselői munkához kezdtek a támadás előkészítésehez.
Ekkorra Peretz helyére Ehud Barak került.
A biztonsági kabinet végül szeptember 5-én jóváhagyta Olmert azonnali támadási tervét, felhatalmazva őt, Barakot és Cipi Livni külügyminisztert, hogy eldöntsék, pontosan mikor lesz a légicsapás.
Eddig a pontig a műveletről tájékoztatott személyek számát a titoktartás biztosítása érdekében abszolút minimumra szorították, akiket bevontak szigorú titoktartási megállapodást kellett aláírniuk.
Még az akciót végrehajtó pilóták sem tudtak a tervről. A támadást megelőző hónapokban a csapatokat tudtukon kívül erre az akcióra képezték, és olyan zuhanó bombázási gyakorlatokat végeztettek velük, amelyeket később Deir Ezzorban valóban végrehajtottak.
A hadműveletben résztvevők három repülőszázadból érkeztek, a 119-es és a 253-as mindkettő F-16I-vel repül, a 69-es repülőszázad pedig F-15I-vel.
A küldetés előtti tájékoztató során a 119-es repülőszázad parancsnoka megjegyezte, hogy az akció „megváltoztatja a Közel-Kelet arculatát”.
Szeptember 5-én a légierő vezetője, Eliezer Shkedi kiadta a pilótáknak és a navigátoroknak a hivatalos parancsokat, mondván, az akció „rendkívüli fontossággal bír Izrael Állam és a zsidó nép számára”.
„A cél az, hogy az akciót nem kössék – legalábbis ne azonnal -, Izrael Államhoz, ezáltal korlátozva a széles körű háború lehetőségét.”
Az éjszaka közepén nyolc F-15 és F-16 harci repülőgép, valamint egy elektronikus hadviselésre szánt repülőgép indult el a szíriai reaktor lebombázására.
A repülőgépek északra, majd Törökországon keresztül Szíriába repültek engedély nélkül annak érdekében, hogy a támadás meglepetésként hasson. Olmert később bocsánatot kért az akkori török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogántól, miután néhány üres üzemanyagtartály egy törökországi faluban landolt, a szíriai határ közelében.
Először a repülőgép megzavarta a szíriai légvédelmi rendszert az egyik vezető izraeli vállalat által fejlesztett speciális eszköz révén, megakadályozva ezzel a vadászgépek észlelését. „Megvakítottuk az ellenség képernyőit” – számolt be az egyik pilóta.
A vadászgépek megközelítették a reaktor környékét és elpusztították a célpontot nagy, pontos bombák használatával. A kár helyrehozhatatlan volt.
Röviddel 1:00 óra előtt a pilóták elküldték a sikeres küldetést jelző kódszót: „Arizona” és Törökországon keresztül visszatértek Izraelbe.
Olmert az akció után felhívta az Ausztráliában tartózkodó Bush elnököt és azt mondta neki: „Ami ott volt már nincs ott”.
Közvetlenül a támadás után Szíria nem tudta, hogyan reagáljon. A kormány SANA híroldala kezdetben azt állította, hogy „a légvédelmi egységek összeütközésbe került [izraeli harci repülőgépekkel], és távozásra kényszerítették őket, miután elhagyatott területeket bombázták, anélkül, hogy személyi sérülést vagy anyagi kárt okoztak volna”.
Később Aszad elismerte, hogy egy katonai létesítmény volt a célpont, de tagadta, hogy atomreaktor volt.
Olmert üzenetet küldött Szíria számára Erdogánon keresztül, és azt mondta Aszadnak, hogy Izrael nem fog eltűrni egy újabb szíriai kísérletet a reaktor felépítésére, és Jeruzsálem kész hallgatni a légicsapásról mindaddig, amíg Damaszkusz is így tesz, egy 2009-es Der Spiegel-riport szerint.
Három évvel később, 2011. április 28-án a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) bejelentette, hogy az izraeli repülőgépek által bombázott cél „egy építés alatt álló nukleáris reaktor” volt, miután a NAÜ elutasított minden szíriai állítást az urán maradványok eredetével kapcsolatban, sőt információ eltitkolásával vádolta őket. Ez az után történt, hogy Szíria megtagadta, hogy a NAÜ ellenőrei megvizsgálják a bombázott létesítmény maradványait.
Az Izraeli Védelmi Erők vezérkari főnöke Gadi Eizenkot, aki akkoriban az északi parancsnokság vezetőjeként szolgált, azt mondta, „a reaktor 2007-es támadása azt az üzenetet küldi, hogy Izrael nem fogja eltűrni olyan létesítmények építését, melyek egzisztenciális fenyegetést jelentenek számára: ez volt az üzenet 2007-ben, és ez az üzenet az ellenségeinknek a közeli és távoli jövőben is.”
