Válasz

Politzer Tamás/ujkelet.live

Válasz ?

Mélyen Tisztelt Kormánybiztosi Megbízott ÚrElvtárs !

Nem tudom melyik titulust írjam, mert manapság, 1946-januárjában én nem tudom eldönteni, ráadásul Ön/Maga sem írja, hogy az izr. hitközségtől ki válaszoljon…

Azt írja 1946 január 24-én kelt levelében, hogy azonnali válaszunkat várja. Merthogy múlt év október 15-i utasítására még a mai napig sem kapott választ az itten felvett leltárkiosztásról, még most is hiányzik magánál a szétosztás bejelentése. Szemrehányásként írja, hogy ez a tény a legnagyobbfokú semmibevevése hivatalának és nem tud bírálatot sem mondani a tényről.

Nemrég örököltem – mit örököltem – kaptam ezt a hivatalt. Azt se tudom, mi a dolgom… Leginkább a sírás kerülget, tetszik tudni ? Ez a két tucat megmaradt zsidó adjon számot az elhurcoltak, elhaltak után a hatóság által elzsákmányolt, szétosztott és maradék holmiról ? Aki még a községházán maradt, csak széttárja a karját, hogy mit tudja ő, ki hordta szét a gettóban hagyatott csomagokat, bőröndöket, volt itt mindenre miniszteri meg főszolgabírói rendelet, nem zabrált itt senki, mondja ő. Úgy tudom, a mostani hivatalra, az elhagyott javakra is van jogi előírás. Valahogy nem értem én, hogy miért elhagyott javaknak titulálják a vagonban elvittektől, legyilkoltaktól hatóságilag elrabolt egykori javakat ? Nem elhagyták ők, hanem hatalmi szóval, joggal, pofonnal, kínzással, pusztítással zsákmányolták tőlük,

Tizenhárom gépelt papír van az asztalfiában. Leírom én magának az összest, aztán ha elolvassák a Kormánybiztosi hivatalban, eldöntik, hogy mi legyen a széthordott, elosztott zsidó javakkal. Ha esetleg visszavételről, visszaadásról döntenének, előtte azért járjanak utána, hogy a jogos tulajdonosnak vissza lehetne-e most adni. Mert ide nagyon sokan nem jöhettek vissza. Kérdezze csak meg a járásbíróságot, hány holtnak nyilvánítási eljárás lett az idén is indítva.

Írom akkor a jelenteni valót.

1944 szeptember 7-én a főszolgabíró elrendelte, hogy a gettóból egy tűzhely kiadható K. Sándornénak. 8-kán a megnevezett elismervénnyel „az elkülönítő táborból ideiglenes használatba” átvette a sparheltot.

Október 23-án egy db. kályhát kiutalt a főszolgabíró bizonyos B. Jánosné részére, „hogy azt a részére kiutalt zsidó lakásban használja”.

Mit kívánnak tenni ? Visszaveszik K-éktól a sparhertot , B-éktől a kályhát és a zsidó lakást ? Melyik zsidó család sperhertja, kályhája, lakása felől rendelkezett a főszolga bíró, azt tetszik tudni ? Én erre kérnék azonnali választ, ha megengedi.

1944 november 6 és 11 között három irat is született bizonyos L. László nyíregyházai menekült ügyében. Főszolgabírói határozat szerint az illető a gettóból, „kölcsönképen, visszaszolgáltatási kötelezettség terhe mellett igénybe vehet 1 db recamieret, 1 ruhás szekrényt, 4 lepedőt, 6 törülközőt, 6 konyharuhát, 1 üzleti köpenyt, 1 abroszt szalvétákkal, 1 férfi esernyőt, 1 női esernyőt.” Felkérte a főszolgabíró a helyi „m. kir. Pénzügyőri Szakaszt, hogy a fent írt ruhaneműt kölcsönképen, visszaszolgáltatási kötelezettség mellett…nevezettnek adja ki.” Kiadták, L.L. átvette.

Bocsánat, elkevertem a papirosokat. L.L. 44 november 6-án és 7-én már átvett 2 férfiinget, 2 ffi alsónadrágot, 2 pizsamát, 1 ffi téli kabátot, 2 drb. női szövetruhát, 8 drb. női inget, 3 gyermekruhát, 1 drb. gyermek téli kabátot, 2 drb. gyermek inget, 2 dbr. paplan huzatot, 8 drb. párnahuzatot, 2 lepedőt. 2 törülközőt, 2 törlő ruhát. Utólag kiadtak még neki 4 párnát, 6 mély tányért, 6 lapos tányért, 6 kis tányért, 6 kávés csészét, 6 kanalat, 6 villát, 6 kést, 6 kávéskanalat, 6 vizes poharat.

Lesz valaha arra válasz, melyik zsidó család háztartásából zsákmányolták ezeket a tárgyakat ? Én megértem, hogy támogatni kell a szegényeket, de tán ahhoz nem kellett volna gettóba, marhavagonba zárni és… Nyilván tudja, hogy mit akarnék mondani…

Az is érdekes papiros, melyben 44 november 11-én bizonyos B. Gyula II. ovgy ( mit jelent az ovgy?) elismeri, hogy a „közös konyha szakácsnője részére” 1 esőkabátot, 1 női cipőt, 1 pár gumicipőt” a gettóból átvett. Ja, van másik elismervény is B. Gy-től. Egy férfi inget, egy alsó nadrágot is kapott.

Olvassa el ön is a községi jegyző 1944 november 17-kei igazolványát, amiben igazolja, hogy özv. B. Zsigmondné férje az orosz fronton márciusban hősi halált halt, így családja részére ingóságok kiadását javasolja. Az igazoláson kézzel írott ajánlás is van, meg a helyi nyilaskeresztes pártvezető, bizonyos U. Lajos aláírása. Személyesen a pártvezető írja, ajánlja, hogy „megfelelő ruha neműt kiadni soron kívül szíveskedjen”. Úgy mint „1 dunna, 2 párna váltó huzattal, alsó ruha és felső ruha 4 gyereknek…” A nyilaskeresztes pecsét és az aláírás mellett kézírás is van, méghozzá az, hogy „Kitartas Elj Szalasi”. Sokáig nem felejtem ennek a három szónak a tartalmát. Azt nem tudom, B.Zs.-né mit kapott.

1944 nov. 17-én az olvashatatlan vezeték nevű körjegyző V. Béláné 4 gyermekes özvegy részére ruha és cipő beszerzéséhez adott községi igazolványt. Nevezett ugyanis a főszolgabírótól 4 gyermek télikabátot,3 fiú ruhát, 6 inget, 3 alsó nadrágot, 3 hálóinget, 1 női ruhát, 2 combinét, 2 nadrágot, 2 hálóinget, 4 pár cipőt, 6 zsebkendőt, 4 párnahuzatot, 2 dunna huzatot, 4 lepedőt, 2 ágyat 2 szekrényt igényelt a „zárolt zsidó vagyonból”. A nyilas párt pecsétje mellett ezen a papíron is szerepel U. Lajos aláírása. Megkapta a kérelmező a kért tárgyakat a gettóból, van erről nyugta. Azt is aláírta az özvegy, hogy a párnákat, dunnákat ideiglenes használatra vette át.

Tisztelt Kormánybiztosság ! Ennyit tudok azonnali válaszként írni és csatolmányként küldöm a jelzett iratokat.