Gideon Peer/ujkelet.live
A posta terén szerzett ismereteimtől szem nem káprázódik el, nagyjából kicsúcsosodik annyiban, hogy szoktam levelet feladni és kapni. Az utóbbi időben azt sem nagyon, mert a postakocsi gyorsaságban – legyen lóval vontatott, vagy éppen géppel hajtott – legszebb álmában sem képes felvenni a versenyt az elektromos levelezéssel, leánykori nevén az e-maliban küldött sorokkal.
De néha a ló is megbotlik, előfordul, hogy borítékot veszek elő, és igénybe veszem szeretett postánkat, ami többek közt arról is híres, hogy az utóbbi időben lelassult, egyre döntögeti a negatív rekordokat, és csak a jóisten tudja miért.
Illetve lehet tudni: létszámcsökkentés, átcsoportosítás, hivatalok bezárása. Ha székely ember fejével gondolkodnék, feltenném a kérdést: ha kevesebb a levél, akkor ahhoz kevesebb személyzet is kell, de hagyjuk, vannak titkok, amelyek feltárhatatlanok, hét pecséttel őrzik azokat.
De nem is erről szerettem volna írni. Azért a postáról van szó, mégis.
Úgy történt, hogy levelet adtam fel Jeruzsálembe címezve, mindezt megfejeltem azzal, hogy ajánlottam kértem a szolgáltatást. Hivatalos levél, hivatalos anyag, jobb a békesség, nehogy már lába kéljen. Persze az úri huncutságnak meg van az ára, Izraelben is, ott csak igazán. Háromszor-négyszer többe kerül, mint a sima, póri testvére, de megéri, ha az ember különleges igényeket táplál.
A postáskisasszony kiállította a bilétát, ide egy pecsét, meg oda, aztán átadta az elismervényt. Mondott egy mondatot. Azt mondta őnagysága, ha akarom, hogy az ajánlott levelem két napon belül eljusson a címzetthez, további tíz sékelért azt is meg tudja igérni.
Meg sem hallottam a nagylelkű ajánlatot, úgy tettem. Mit nekem, hogy a levél két, vagy éppen négy napon belül fogjon talajt, kicsire nem nézünk, lassan már jelzálogkölcsönt kell felvenni, ha egy küldeményt belátható időn belül célba akarok juttatni – dörmögtem magamban.
Azóta tíz nap telt el, a levelem valahol Raanana és Jeruzsálem között verejtékezik, meg-megpihen, közben számlálja a kilométerköveket, ami azért furcsa, mert mára már ötven perc alatt lehet felérni a fővárosba.
Miért van ekkora különbség egy ajánlottan, vagy gyorsított ajánlottan feladott levél kikézbesítési ideje között?
Rájöttem!
A posta nem szereti azokat, akik olcsón (?) akarnának hozzájutni a szolgáltatásához. Az árat nem emelhetik fel, mindennek van határa, meg biztos köti őket ilyen-olyan szerződés. A különleges szolgáltatás új formula, arra nem gondoltak az alapító honatyák, annak meg lehet emelni a díját.
Hogyan lehet az ügyfelet jobb belátásra bírni, pontosabban, hogy a drágább szolgáltatást vegye igénybe? Úgy, ha az egyik levél kikézbesítési idejét csigalassúságúra faragjuk, a másikat meg felgyorsítjuk. A nép, az istenadta, ráharap a csalira, nincs is sok választása. És ha egy-kettő okoskodik, és nem akar többet fizetni? Az várjon a sorára, mint tudjuk, az izraeli posta lassú, az idő meg pénz.
Tíz nap eltelt. Ha belegondolok, tíz sékel nem is olyan nagy összeg, más hülyeségre is elkölti az ember…
Nevetve mesélem a szomszédomnak, a fenti cikket. Jó humorú Texasi, korosodó polgár, aki megkérdezte ” nem lenne egyszerűbb felvinni a levelet Jeruzsélembe és ott feladni a póstán? Nem tudtam erre mit mondjak neki.