Politzer Tamás/ujkelet.live
A Zsidómagyarok Családi Könyvtárának 1942-ben megjelent első kötetében (75. oldal ) ezt írta L.E. szignóval Lőb Ernő:” Még sokan élnek ma, akik emlékeznek a napra, amelyen félévszázaddal ezelőtt leleplezték Aradon a vértanúk szobrát, amelyet azóta idegen elnyomók elmozdítottak a helyéről. Ezek emlékezhetnek arra a meggörnyedt hátú, piros zsinóros barna egyenruhába öltözött zsidó honvédre, aki ott állott, mellén a cserleveles hadiéremmel a szobor talapzatánál. Talán élnek is még e vitéz zsidó magyar honvédnek, az öreg Kohn Zsigmondnak a leszármazottai. Azé a Kohn Zsigmondé, aki a Cibakháza körüli ütközetben, élete kockáztatásával mentette meg gróf Leiningent, rajongásig szeretett tábornokát, aki később az aradi vesztőhelyen halt meg a hazáért. Hány Kohn Zsigmond küzdött az aradi 13 parancsnoksága alatt…”
„Hányan voltak a negyvennyolcas magyar szabadságharc honvédei ?” – folytatja a 76-77. oldalon a ( g-i. ) szignóval jelölt másik szerző : „Csak töredékes források állnak rendelkezésünkre. Egykori adatok alapján száznyolcvanezer főre becsülték a honvédek létszámát. Ebből Kossuth Lajos jászberényi nyilatkozata szerint a zsidó honvédek száma húszezer volt.”
Fejér Ferenc szerző a 72. oldalon idézi „A pesti Izraeliták és község nevében 1848 május 29-én” írott, felajánlásokat tartalmazó levelet, amely így zárul: „ Midőn tehát ezen öt rendbéli ajánlatot a belügy Minister úrnak bejelenteni szerencsénk van, kikérjük egyszersmind az iránti kegyes utasítását, – hogy hova? és kinek ? adjuk át a fentnevezett különféle ajánlatokat… legnagyobb tisztelettel Löwy Hermann, Kassovitz S. H., Joachim Gyula, Boskowitz Manó, Engländer Ármin, Kern Jakab, Stern Ignátz, Hirschler Leó, Lackenbacher Jakab.”
Az Országos Levéltár belügyi aktájából a Szemere Bertalan belügyminiszter kézjegyét tartalmazó válasz iratból is idéz: „ A haza oltárára nemes készséggel letett áldozataik hova teendő letétele és befizetése iránt m. hó 29-én kelt levelükre sietek Önöket értesíteni, hogy az önkéntes honvédelmi Őrsereg kiállítására készpénzben felajánlott 50.000 pfnyi kölcsön; úgyszinte a 7485 pfnyi 50 kr-nyi ajándék egyenesen a budai főfizető hivatalba, délelőtti órákban; az ugyancsak kölcsönképpen ajánlott izraelita szentegyleti templombeli 1193 lat ezüst, továbbá az imaházi 856 latot tevő ezüst, s az ajándékul gyűjtött 455 latnyi ezüst a pesti kir., arany- és ezüstbeváltó hivatalba, mely éppen ezen ügy kezelése végett délutáni 4 órától 7-ig naponként működik – szállítandó lészen; a két rendbeli hivatalnál Önöknek az illető nyomtatványok a közzétett pénzügyminiszteri rendelethez képest ki fogván szolgáltatni…”
Úgy folytatódik az írás, hogy Haynau, a Ferenc József által szinte teljhatalommal felhatalmazott helytartó a szabadságharc leverése után a következőket mondotta: „– Magyarországon lévő izraeliták legnagyobb része érzelmeik és gonosz cselekvésmódjuk által előmozdították az ottani forradalmat, mely az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna olyan terjedelmet.”
Ugyancsak ( g. –i.)-től származó sorok: „A magyar szabadságharcosok elleni megtorlások teljhatalmú parancsnoka „1849 júliusában rendeletet adott ki melyben hangoztatja, hogy a pesti és óbudai zsidóság ’ gyalázatos és törvényellenes magaviseletet’ tanúsított azzal, hogy a forradalmárok ügyét segítette és támogatta…Pest és é Óbuda zsidóságát…arra kötelezte, hogy negyvenezer darab gyalogsági köpenyt, nyolcezer lovassági köpenyt, száz lovat és igen sok más egyenruházati és felszerelési tárgyat fizessen az osztrák hadsereg számára. Később Haynau újabb rendeletben ezt a rendelkezést úgy változtatta meg, hogy a büntetést készpénzben kell leróni, mégpedig kétmillió forintot kell fizetnie, de nemcsak a pesti és az óbudai zsidóságnak, hanem az ország egész zsidóságának egyetemlegesen, miután Haynau meggyőződött arról, hogy a forradalmat támogatta az egész magyar zsidóság.”
Szintén ( g.- i. ) írta: „ Kossuth Lajossal együtt nem kevesebb, mint hatvankét magyarzsidó ment száműzetésbe” , majd a 48-asok emigrációjával kapcsolatban idézi Ács Gedeonnak, Kossuth Lajos papjának naplójából, az első amerikai istentiszteletről „ Március 14-én szónokoltam először a kicsiny gyülekezett előtt. Gyülekezetem igen tarka volt. A többséget katolikusok képezték, de volt néhány református, néhány luteránus, egy görögkatolikus s néhány Mózes vallású. Ez utóbbiak legszorgalmasabb látogatói voltak a magyar egyháznak…Hontalan bujdosók voltunk, de a magyar egyház testvériesen kötött egymáshoz s ott találkoztunk hetenként egyszer…”
[A válogatást végző megjegyzése: E sorokat tartalmazó 208 oldalas kiadványt 1942-ben ( ! ) szerkesztette, kiadta Lévai Jenő, nyomtatta Faragó Imre nyomdája Kispesten, a Vörösmarty utca 6-ban. A 202. oldalon olvasható „Ne csüggedjünk ! címet viselő Zárszóból egyetlen mondatot idéznék:” Jól tudjuk: nehéz időket élünk és fel kell rá készülnünk, hogy még netán nagyobb próbatételek is várnak ránk. Sokat mondó a folyóirat belső borító oldalán olvasható mottó: „ védelmünkben ! „]
Kiemelt kép: Politzer Tamás
A zsidók mindenkor kivették a részüket a rendszerből, lásd fentiek, és lásd a modern kort.
A magyarországi zsidóság mindenkori államhűsége, ismeretes volt még az ország határain túl is. Hazaszeretetükért, lojális gondolkodásukért sok vád érte a zsidókat, különösen a szomszédországok orthodox hitközségei részéről. Manapság a leszármazottak, az annak megfelelő helyén Izraelben gyakorolják az államhűséget..