Drory Könyvtár

Festenek nálam

Gideon Peer/ujkelet.live

Igen, ma kezdték a munkát, illetve egyetlen szobafestő- és mázoló jött, hogy a császári-, és királyi kifejezésnél maradjunk, szóval egyetlen festő csengetett be hozzám ma reggel pontosan 11 órakor. Itt a 11-nek különös jelentősége van, ugyanis nem azt mondta a mester, hogy 9-kor, vagy tízkor jön, hanem hogy 11-kor, és pontosan abban a percben, amikor ütött az óra, megjelent. Még – horribile dictu – a nap is egyezett.

Vannak égtájak, földrészek, ahol a pontosságnak semmi jelentősége nincsen, hozzátartozik az élethez, mint rakott krumplihoz a tojás, de nálunk, Izraelben a pontosság kifejezetten jó belépőnek számít, akár elénekelhette volna a nagyáriát is, láttunk már ilyet.

Ezra nem dalol, még csak nem is fütyörészik: végzi a munkáját. Nem kérdez és nem vár feleletet: nem kíváncsi a családfámra, pontosabban arra, ki fia, borja vagyok, honnan pottyantam napsütötte demokráciánkba. Még az sem érdeki, kire szavazok, és mi a véleményem az üzletek szombatonkénti nyitva tartásáról Tel Avivban. Nem kérdez, és ez nagy előnynek számít a mai izraeli valóságban.
Elég régen festettem utoljára, nem mondom meg a dátumát, nem akarom kihívni a tisztességben megőszült idősebb hölgyek jogos megvetését, nemtetszését, maradjon az én titkom, és örüljünk annak, hogy ha kicsit megkésve, végül is vállalkoztam az embert próbáló feladatra.

Kávéval szívesen kínálnám Ezrát, de nem merem, csak presszó kávét iszom tejhabbal, úgy tűnik, ilyen keverékkel megsérteném. Feltételezem, a capuccino helyett a törökkávé keleties ízvilágára esküszik.

Annak idején én is sok olyat ittam, főleg tartalékos katonai szolgálataim időszakában, és nem azért, mert szerettem, hanem, mert nem volt más. Fogyasztása az egyetlen esemény, amely képes volt bennünket, katonákat felrázni, miközben a Sínai-félsziget végelláthatatlan homokbuckáit szemrevételeztük nap, mint nap, óráról órára, percről percre.

Közben Ezra halad a munkával, én meg a sajátoméval, amikor hangfoszlányok hatolnak az értelmemig. A mester beszélget.
Kivel, hiszen egyedül van a szobában? Hogy van rá ideje, hogy beszélgessen? Megannyi kérdés, megannyi rejtelem.

Nem csigázom tovább az olvasó felfokozott kíváncsiságát. Kiderül, az én festőm telefonba beszélget egy hölgyismerősével. A telefon ki van hangosítva, nem kell kézben tartani, mellette hever. A festőm fest, közben elmondja az ismeretlen hölgynek élete bánatát. Nem suttogva történik a vallomás, hanem hangosan, jól érthetően. Megtudom, éppen válik, a válás körülményeit apróra megbeszéli a vonal túlsó oldalán lévő hölggyel, aki egyetért, kérdez, és néha dalra fakad.
Közben fehérednek falaim.

Képtelen vagyok dolgozni, belemerülni a munkámba, a figyelmem elterelődik, miközben meg kell állapítanom, hogy Ezra a helyzethez képest tisztességesen járt el. Egyetlen szó sem érheti a ház elejét, a gyerekekről is gondoskodik, de a válótárs túl sokat akar, illetve szeretne, Ezra résen áll, legény a talpán, megadja, amire a törvény kötelezi, de többet egy fillérrel sem. Nem lopja a pénzt, minden agóráért megdolgozik.

Ami igaz, igaz, ráadásul keményen, áll a létrán, pemzlivel a kezében, egy szavam sem lehet, főleg, mert a lakásomban kizárólag két ember jut szóhoz, a festő, és számomra ismeretlen beszélgetőpartnere.
Magamról is megtudok egyet, s mást, elhangzik a nevem, mivel foglalkozom, meg, hogy ránézésre elviselhetőnek látszom.
Az árban előre megegyeztünk. Lefixáltuk mindent. Nem lesz probléma, nem fog felárat kérni valami mondvacsinált indokkal.
Hacsak nem azért, mivel kettőjük idejével éltem vissza.

Advertisements

1 reply »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s