Avi/ujkelet.live
Orit Adatót a 2000-es évek közepén jelölték ki Izrael börtönparancsnokává, akkoriban 600 palesztin biztonsági fogoly töltötte büntetését valamelyik intézményben. Három évvel később, visszavonulásakor, a felügyelete alatt álló börtönök a második intifáda miatt megteltek több ezer biztonsági fogollyal.
Akkor került a rendszerbe Marwan Barghouti is, akit ötszörös életfogytiglanra ítéltek terrorakció miatt. Barghouti azóta számos éhségsztrájkot vezényelt le, a legutóbbit múlt hónapban hirdette meg. Több mint 1000 társa csatlakozott az akcióhoz, ezzel a valaha volt legnagyobb palesztin éhségsztrájkot robbantotta ki.
Barghouti azt állította, hogy a sztrájkra az embertelen körülmények miatt volt szükség.
Adato a Times of Israelnek részletesen elmagyarázta, hogy amit Barghouti mond, nem igaz.
„A körülmények nagyon is emberiek. Mindennel el vannak látva – étel, ruházat, orvosi kezelés… Jobb körülmények között élnek, mint bármely terrorista a világon,” mondta, később kiegészítve, hogy némely skandináv ország még ennél is jobban bánik a foglyokkal.
Példaként a Hamász keményvonalas vezetőjét, Yahya Sinwart hozta fel, aki csak azért van életben, mert agyműtétet hajtottak végre rajta egy tumor miatt, miközben börtönbüntetését töltötte Izraelben.
„Amikor azt mondják, hogy nem bánnak velük jól, megkérnélek titeket és a többieket is, hogy hívjatok fel egy bizonyos személyt, Yahya Sinwart, aki csak azért lehet az élők sorában napjainkban, mert életmentő műtétet hajtottak végre rajta.”
Sinwart 1989-ben ítélték életfogytiglanra Izraellel kollaboráló palesztinok meggyilkolásáért, 22 évet töltött izraeli börtönökben, 2011-ben szabadult a Gilad Shalit izraeli katonáért kínált fogolycsere részeként.
Sinwart februárban választotta meg a Hamász terrorszervezet a Gázai-övezet vezetőjének.
Decemberben úgy tűnt, hogy Barghouti lehet Abbász utódja, a Fatah hetedik kongresszusán meg is szerezte a szavazatok többségét. Februárban azonban ő és támogatói nem kaptak kulcspozíciókat a pártban. Elemzők szerint a sztrájk egyfajta kísérlet, hogy Barghouti megmutassa Rámalláhnak, hogy még mindig van hatalma.
Adato viszont hangsúlyozta, hogy a sztrájk nem csak Barghoutiról szól. A foglyoknak szükségük van arra, hogy hallassanak magukról.
„Amikor csend van, és úgy érzik, hogy elfelejtették őket, muszáj tenniük valamit.”
Izraelben a palesztin foglyoknak lehetőségük van bírósághoz fordulni, ha elégedetlenek a börtönbeli körülmenyekkel. Adato egy 15 évvel ezelőtti esetet idézett fel, amikor az egyik fogoly engedélyt akart a kávéja miatt egy vízforralóra a cellájába, de végül elutasították a kérelmét, mert nagy volt a biztonsági kockázat, hogy a cellában forralt vizet esetleg rabtársaira vagy a börtönőrökre öntené.
„Van még egy ilyen ország a világon – leszámítva a skandinávokat – aki megengedi minden fogolynak, hogy bírósághoz forduljon bármilyen ügyben, akár a víz ízével kapcsolatban is?”
Adato ezen kívül túlzottnak tartja az aggodalmat az éhségsztrájkolók esetleges halála miatt:
„40 éve tartanak éhségsztrájkokat. A 80-as években két-három halott volt, de nem az éhségsztrájk miatt haltak meg, hanem a sztrájk után nem kezelték őket megfelelően.”
A foglyok egyik fő követelésével kapcsolatban, hogy engedélyezzék számukra nyilvános telefonok használatát, Adato elmagyarázta, hogy a biztonsági foglyok némelyike a rácsok mögül is próbál támadásokat koordinálni, logisztikai rémálom lenne több ezer fogoly telefonbeszélgetését lehallgatni, melyhez, nem mellesleg, nagy számú arab nyelven beszélő személyzetre lenne szükség. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen ellenőrzés jogi akadályokba ütközhet.
