Garai Péter Sándor
a víz alatt lebegett, és a talaj
menti élővilágot
szemlélte, amikor meglátta a
kéz árnyékát az
iszapban. hátára fordult, hogy
a több méter tengervíz
filterén át vegye szemügyre
mit is látott valójában
a holt tenger egének kékjétől
kontrasztosan elvált
egy hatalmas tenyér, ami az
árnyékot vetette
ráharapott a csutorára, ahogy
döbbenten figyelte
a fölötte a felhők tempójában
elúszó jelenést
Címlap fotó: Garai Péter Sándor
a vers ©gps szerzői jogvédelem alatt áll, utánközlése a szerző engedélye nélkül tilos!
