Bécs-Gerasdorf díszpolgára: Benedek István Gábor

Sáfrán István/ujkelet.live

Benedek István Gábor magyarországi zsidó írót az ausztriai Gerasdorf város elöljárósága díszpolgárává választotta. Az ünnepélyes aktus helyszíne a budapesti Páva utcai Holokauszt Múzeum és Dokumentációs Központ épülete lesz. Ilyen kitüntető megtiszteltetésben Bécs városa részesítette Kálmán Imrét annak idején.

Az előzményekről az ünnepelt számolt be az ujkelet.live-nak

Mint csaknem minden vidéki zsidót, a Horthy-éra végnapjaiban bennünket is deportáltak. Tótkomlósról sok más zsidó családdal együtt az ausztriai Gerasdorfba kerültünk, amely akkor még Bécs külvárosi kerülete volt. A láger foglyait többnyire mezőgazdasági munkára kényszerítették.

Egy alkalommal anyámat cselédmunkára vezényelték a helyi pék családjához. Takarítás közben a pék feleségét beavatta a perzsaszőnyegek tisztításának titkaiba. Az asszony elcsodálkozott, hogy ilyesmiben járatos ez a rongyokba öltözött zsidó nő, és megkérdezte, honnan származnak az ismeretei. Anyám elmondta, hogy a férje a deportálás előtt a tótkomlósi malom cégvezetője volt. Még a hírneves Anker cégnek is ők szállítottak lisztet. Az asszony férje megerősítette, hogy valóban kapcsolatban álltak a tótkomlósi Braun Hugóval, azaz apámmal.

A legközelebbi vasárnapon már nemcsak anyámat hívták a pékékhez, hanem a két gyereket is. Pali bátyámat, az Új Kelet későbbi legendás szerkesztőjét és jómagamat. Hogy ez milyen nagy dolog volt akkoriban, azt el sem tudom mondani. Gondoljuk csak végig! Ausztriában, mint Európa minden megszállt országában, dübörgött a fasizmus, a nácik uralták a földrész nagy részét, és akkor egy osztrák család kakaós-kuglófos reggelire lát vendégül egy zsidó családot a helyi lágerből. Fehér abrosz, friss kalács, forró kakaó… A család már tudta ekkor, hogy bennünket rövidesen el fognak szállítani Bergen-Belsenbe, ezért meleg ruhaneművel is elláttak bennünket. Óriási dolog volt ez, hiszen a magyar csendőrök kifosztva, egy szál semmiben raktak fel bennünket a vagonokba. Ez az osztrák asszony a szó legszorosabb értelmében az életünket mentette meg a bergen-belseni télben. Anyai nagyanyámat kivéve, túléltük a megpróbáltatásokat.

Amikor aztán hazavergődtünk, anyukám írt egy meleg hangú levelet ennek az osztrák asszonynak, a Seidl családnak. Megköszönte, amit értünk tettek. A pékné postafordultával válaszolt, és azt kérte, hogyha nem esne nehezünkre, írjunk nekik a szovjet katonai parancsnokság által lepecsételt levelet arról, hogyan bántak ők velünk, mert Bécs is szovjet fennhatóság alatt áll, és talán ez a menlevél segítené az ő megítélésüket… Valószínűleg így is történt, mert történetesen az ő pékségüket nem vették el.

Ezt a levelezést egyébként – pontosabban az osztrák család leveleit – az én családi archívumomban őrzöm. Sőt, erről, a történteket megőrzendő, írtam egy novellát, A négy perzsaszőnyeg címmel, amely megjelent az Új Keletben is, sok más novellámmal és egy regényemmel egyetemben. Több nyelvre lefordították, több országban publikálták. Németül például Szita Szabolcs professzor fordításában jelent meg a Holokauszt füzetekben. A mű eljutott Spielberg amerikai filmrendezőhöz is, aki dokumentumfilm-sorozatban rögzítette a holokauszt-túlélők jó részének emlékeit. Testvéremmel és velem is készült ilyen interjú, amelyek – novellámmal együtt – felhívták a figyelmet az időközben önálló városi rangot kapott Gerasdorfra és erre a különleges történetre is.

Amint arról Ti is hírt adtatok, tavaly édesanyánkról utcát neveztek el ebben a városban, most pedig, néhány hete, jelentkezett Gerasdorf bei Wien polgármestere és helyettese, és tájékoztattak, hogy a város önkormányzatának döntése alapján díszpolgári címet adományoznak nekem.

Az ünnepélyes átadást követően az író, feleségével együtt, Izraelbe érkezik. Április 25-én Natanyán a magyar Bné Brit klubban, 27-én pedig a magyar nagykövetségen (Pinkas 18. Tel Aviv) találkozik olvasóival.​