szerző: Gideon Peer
Izraelben született és ott élő unokám, aki kettős állampolgársággal rendelkezik, a napokban a Magyar Nemzeti Adó-és Vámhivataltól névre szóló levelet kapott. A borítékban volt egy kreditkártyához hasonlító plasztik lap.
A neve: Adóigazolvány, amelyet unokám nevével, születési helyével és dátumával, valamint adóazonosító jelével láttak el.
Nem voltam rest, utánanéztem, miért is van erre az igazolványra unokámnak szüksége. Többek közt ezt írják a honlapon:
„Az adóazonosító jellel válunk beazonosíthatóvá adózási kérdésekben.”
Tudom, nem illik hölgyek életkorát kifecsegni, de – vállalva cselekedetem következményét – elárulom a tündérke korát. Most éppen 3 és fél éves.
A vele egy háztartásban élő másik unokám, az említett hölgy testvére – igaz, ő fiú – nem kapott hasonló kártyát. Már hat éves, ráadásul jól ismert üzleti körökben. A napokban cserélt el hat üveggolyót három focista fényképére. Ráadásul nem ez volt az első önálló vállalkozása.
Szeretném tudni a Hivatal figyelmetlenségének okát…
Szerintem itt nem figyelmetlenségről van szó, hanem arról, hogy a Magyar Nemzeti Adó és Vámhivatal feltételezhetően ismeretet szerezve különösen a Nyugaton élő emberek szokásairól, tapasztalhatták,, hogy a nők imádnak vásárolni, és ezért az említett állami szerv különös figyelmet szentel a jövöre vonatkozó financiális lehetőségre az említett ifjú hölgy eljövendő vásárlásainak kapcsán. Nem lehet elég korán kezdeni …!!! Milyen igaz ! Ezt is a Rubik kocka mellé lehet sorolni, mint hazai találmányt.