A falafel-bosszú, avagy a Dugó-hadművelet

2

Róna Aser/ujkelet.live

Tevet hónap tizedik napja böjt- és gyásznap. A jeruzsálemi Szentélyek pusztulásával kapcsolatos gyásznapok egyike, a csúcspont természetesen áv kilencedike, amikor az első és a második Templom lerombolását siratja a zsidóság. Tevet hónap tizedike a Soá után új tartalmat is kapott Izraelben: ez az általános kadis-nap; mindazok, akik nem tudják pontosan elhurcolt szeretteik halálozási dátumát, hogy a zsidó hagyományok szerint a jahrzeiten-azkarán mondják el értük a kádist, ezen a napon teszik meg ezt. Izrael-szerte ez egy afféle kis jom hasoá, több helyen emlékesteket, előadásokat is tartanak a holokauszt témájában.

Tavaly télen aszara betevetkor egy magyar származású bácsi előadását hirdették meg nálunk a kibucban. Én ugyan nem tudtam elmenni, de a feleségem ott volt, és egy könyvvel tért haza. Kiderült, hogy a bácsi kiadta a visszaemlékezéseit könyv alakban héberül, sőt, még magyar nyelvű kiadás is létezik! Amikor az előadás végén meghallotta, hogy a feleségem magyar, neki ajándékozott egy magyar nyelvű kötetet. (a magyar nyelvű kiadást Gideon Peer fordította)

13726726_1098392513542008_6584543208926218577_n
A nyíregyházi Dugó története. Forrás: Nyíregyházi Hitközség/internet

Nyár volt, mire újra eszembe jutott a könyvecske (nyilván szokásommal ellentétben port töröltem a könyvespolcon és megtaláltam). Nosza, felütöttem és olvasni kezdtem „A nyíregyházi Dugó történeté”-t. Nagyon olvasmányos könyv, kissé bicegős, hebraizmusoktól hemzsegő, de élő, pörgős magyar nyelven, nagyon szerethető stílusban írva. A bácsi 14-15 éves volt 1944-ben, de a könyv cselekménye korábbról indul, 1941–42-től. Leitner Dávid (jiddisül Duved, azaz becenvén Dugó) egy nyíregyházi szatócscsaládban élt szüleivel, testvéreivel, a könyv cselekményének a kezdetén édesapjuk már nincs velük, munkaszolgálatra vitték Ukrajnába, de néha jön tőle levél, sőt egyszer haza is látogat. A kis Dugó szorgalmasan jár a jesiva… mellé. Persze a környékbeli suhancok gyakran megkergetik, vagyis a tipikus vidéki szegényzsidó gyerekek életét éli. Nagyon szerethető, ahogy elmeséli gyerekéveit a nélkülözéssel teli, mégis boldog hónapokat, miközben a világ már lángban áll, és édesanyjuk próbálja vezetni a kis üzletet és a családot egyidejűleg.

Végül persze őket is eléri a magyar zsidók végzete, a deportálás; innentől kezdve a könyv a haláltábort, illetve a szovjet felszabadítás elől halálmenetben továbbhajtott zsidók viszontagságait meséli el a 14 éves szemtanú szavain keresztül. Csodák sorozata szükséges ahhoz, hogy életben maradjon valaki. Ez fordítva is igaz: mindenki, aki akkor, ott életben maradt, valamilyen csodának vagy csodáknak köszönheti az életét. Dávid-Dugó végül csontsoványan, de fölszabadul, és némi bolyongást követően Izraelben köt ki, ahol máig is boldogan él, számos gyereke, unokája és dédunokája körében.

A történet ezzel végetér, de Dugó továbbra is meséli mindenkinek, akit érdekel, gimnazista csoportokat kísér Auschwitzba, ahol a helyszínen mondja el élete tragikus eseményeit, és a nir galimi Bet Haedutban is tart fogadóórákat. Könyvét több nyelvre lefordították, és egyszer a központi állami soá-megemlékezésen, a Jad Vasemben is meggyújtotta az emlékezés lángjait.

Sikerült egy személyes találkozót megbeszélnem Dugóval, még egy magyar nyelvű könyvet szereztem tőle, Magyarországra vittem ajándékba egy jó ismerősömnek. Kedves, életvidám ember, aki – ezt a könyvből is lehet tudni – nagy rajongója volt Latabár Kálmánnak, egyszer még a bőröndjét is cipel(het)te, egy teljes pengő borravaló ütötte a markát érte.

15977121_1309727902426018_2841525798926446794_n
Édes a bosszú – bár néha falafel-ízű. Forrás: facebook

Van ennek a Leitner Dávidnak egy különös szokása: minden évben, január 18-án bemegy a közeli büfébe, és rendel két nagy adag falafelt. Ezeket egy ültő helyében bekebelezi, még akkor is, ha rosszul lesz tőle. Teszi mindezt annak emlékére, hogy „1945 január 18-án, mínusz 18 fokos fagyban, a németek mintegy 60 ezer embert indítottak útnak a halálmenetben Auschwitz-Birkenauból, köztük engem. Egy 14 és fél éves gyereket. Étel, jártányi erő nélkül. Ezt a dátumot képtelenség elfelejteni.” A falafelevés Dugó privát bosszúja Auschwitzért.

 

16142399_1309989359066539_2153229742502954728_n
Dugó hadművelet. Forrás: facebook

Idén a közösségi média is átvette a kezdeményezést, és Izrael-szerte „Dugó-hadművelet / Am Iszrael Chaj!” feliratok alatt ettek – és selfie-ztek az izraeliek. A képek megtekinthetők a Bet Haedut Facebook-oldalán.

Édes a bosszú – bár néha falafel-ízű.

16142763_1309884082410400_170246530115063084_n
Dugó akció. Forrás: facebook

2 Kommentek

  1. 👍🏻

    Új Kelet live ezt írta (2017. január 22., vasárnap):

    > Új Kelet online posted: “Róna Aser/ujkelet.live Tevet hónap tizedik napja > böjt- és gyásznap. A jeruzsálemi Szentélyek pusztulásával kapcsolatos > gyásznapok egyike, a csúcspont természetesen áv kilencedike, amikor az első > és a második Templom lerombolását siratja a zsidóság. Tev” >

  2. Ez zseniális. 🙂 Hiába hallom/olvasom többedszerre, akkor is rajongok a sztoriért. 🙂

Hozzászólás