szerző: Gideon Peer
S. Zoltánnak az Új Keletben megjelent cikke kapcsán néhány gondolat eszembe jutott, amit szeretnék megosztani az olvasóval.
Az érdekes és tanulságos cikkben arról van szó, hogy különböző témákról mennyire más a véleménye a baloldali, illetve a jobboldali beállítottságú embernek.
A megállapítások kizárólag Izraelre vonatkoznak, mert, mint tudjuk, nálunk mást jelent a jobb és a baloldal, mint – mondjuk – Svájcban, Németországban, Angliában, az Egyesült Államokban, vagy éppen Magyarországon.
Mielőtt belekezdenék, el kell mondanom, hogy soha, semmilyen pártnak nem voltam tagja, sem itt – Izraelben – sem másutt.
Még egy dolog, ami szintén a témához tartozik, és amelyről az emberek jobb helyeken (Anglia) általában nem nyilatkoznak, nem is illik rákérdezni, nevezetesen, hogy milyen pártra szavazok, szavaztam, szavaznék. De – hogy a későbbiek folyamán megértsenek – mégis elmondom a nagy titkot: egyszer erre, egyszer arra.
Attól függően, hogy az adott időszakban – általában négy éves a terminus, de ez Izraelben ritkán jön össze – melyik párt, melyik jelölt véleménye, programja áll hozzám közelebb. Így aztán szavaztam jobbra is, balra is, adtam a voksomat továbbá a rövidéletű nyugdíjas pártra, valamint Yael Lapidra, aki – ezt azért hadd mondjam el – többet tett a holokauszt túlélőkért, mint bármely elődje, sőt, ő volt az, aki alapjaiban változtatta meg az egész koncepciót a kérdésben, formálta át a Pénzügyminisztérium bürokratáinak gondolkodásmódját.
Szóval, nem vagyok száz százalékig megbízható szavazópolgár, egy párt sem képes biztosra menni velem kapcsolatban, zsebébe süllyeszteni, vagy besöpörni saját szoknyája alá.
Különben is, az a véleményem, hogy mindkét nagy izraeli párt sokat javított és sokat is rontott az elmúlt évtizedek során az ország helyzetén, amikor megragadták a hatalmat és a kormánykerék mellé álltak.
Nem gondolom, hogy alkalmasint változó véleményemmel opportunista lennék. Szeretném hinni, hogy nem vagyok sem jobboldali, sem baloldali, vagy még pontosabban, ez is, és az is: amikor valamiről véleményt alkotok, teszem ezt az akkori helyzet függvényében.
Azt szeretném ezzel mondani, hogy állásfoglalásomat nem az determinálja, hogy az utca melyik oldalán láttam meg a napvilágot, hanem az, hogy adott esetben mit gondolok.
Egyébként – ha már itt tartunk – alapvetően balos a gondolkodásmódom, olyan környezetben nőttem fel, azt szívtam magamba az anyatejjel. De semmiképpen sem szeretném emiatt beskatulyázni magam, és azt sem szeretném, ha ez határozná meg, hogy milyen véleményt alakítok ki magamban.
Állandóan gyorsuló, fejlődő, és visszafejlődő világunkban különben is nehéz megértenünk, hol is állunk. Semmiről sem kapunk elég információt, a lényeget, a mozgatórugókat csak évtizedekkel az események után ismerheti meg – ha egyáltalán – a magamfajta egyszerű ember. A véleményalkotók befolyásolják, manipulálják az embereket, a médián keresztül sulykolják belénk azt, amit akarnak, ami fontos számukra.
Ezért szeretnék nem együtt úszni az árral. Semmilyen körbeírható táborba sem kérem a besorolásomat. Már csak azért is, mert egy, a béketábor, már leszerepelt előttem.
Szeretem átgondolni a dolgokat. A problémákat jobbról, balról megvizsgálni, górcső alá venni, és megalkotni róluk az egyedi, kizárólagos véleményemet. Még akkor is, ha az nem nyeri el a tetszését a jobbos, vagy a balos beállítottságú embereknek.
Számomra az a lényeg, hogy én legyek megbékélve a saját gondolataimmal, azt higgyem igaznak.
[…] szerző: Gideon Peer S. Zoltánnak az Új Keletben megjelent cikke kapcsán néhány gondolat eszembe jutott, amit szeretnék megosztani az olvasóval. Az érdekes és tanulságos cikkben arról van szó, hogy különböző témákról mennyire más a véleménye a baloldali, illetve a jobboldali beállítottságú embernek. Bővebben » […]