Életem

szerző: Gideon Peer

Némi elszámolni valóm van az élettel. Pontosabban az enyémmel, az én életemmel. Valahogy nem sikerül eligazodnom rajta.

Sokáig csak azt hallottam ezzel kapcsolatban, úton útfélen, hogy az élet még előttem van. Úgy gondoltam, ez mindig így lesz, vagyok én, és van az élet, amely előttem jár.

Aztán, egyszer csak – szép napnak semmiképpen nem nevezhetném – fordult a kocka – nem, nem fordult, ez így túl sarkos lenne – meglibbent, lényeg, hogy már elmaradt a „még előtted az élet”, vagy csak kizárólag humoros formában használták, mintha bizony már nem lenne előttem.

De akkor hol van?

Mögöttem nem, mert akkor ez a felület most üres lenne. Tehát van valahol, megpróbálom megtalálni.

Elvileg még mindig előttem kellene lennie, vagy legalábbis mellettem.

De ha mellettem lenne is, akkor is még előttem van, talán nem annyival, mint valamikor, de előttem.

Próbálom megmagyarázni, mit is értek ez alatt. Tehát előttem van, de másképp. Hogy?

Gondolom, olyan ez, mintha csúszdán ülne az ember. Csúszik-csúszik lefele, de még nem ért le teljesen a legeslegvégére, tehát egy bizonyos szakasz még előtte van. És az – fogyatkozó tendenciával – mindig is előttem lesz, amíg a csúszda – az út – végére nem érek.

Persze, a csúszdák sem egyformák. Vannak, amelyek meredekebbek a többinél, és vannak olyanok is, amelyek szépen lejtenek, bársonyosan, nem szélsebesen halad rajta az ember, hanem, mint csillag az égen, ebben az esetben ugyan – kár szépíteni – hullócsillag, de szépen hulló csillag, amely módjával szállongat lefelé. Mint a pihe, de az már túl szép lenne.

Tehát egy kis, vagy akár nagyadag jóakarattal elmondhatom, hogy még előttem az élet. Minden csak felfogás, hozzáállás kérdése, illetve minden viszonylagos, filozofikusan fogalmazva.

Ha a két pozíciót, a régit, meg a mostanit össze kellene hasonlítanom, nem lenne könnyű dolgom. Amikor először fogtam fel, mit is jelent az, hogy még előttem az élet, tele voltam kíváncsisággal, fogalmam sem volt arról, mi fog jönni.

Igazából most sem tudom, mi jön, illetve nagyjából igen, csak azt nem, hogy hogyan. A csúszda végére sokféleképpen érkezhet az ember, nem könnyű ahhoz a ponthoz sem eljutni, hogy ami eddig előttem volt, most hírtelen utánam lesz. De ezzel is meg lehet barátkozni, most egy kicsit nehezebb a belegondolás, utána meg már szinte észre sem fogom venni a különbséget.

És addig? Teszem a dolgom, mintha misem történne, mintha még mindig jóindulatú, mosolygós szemek néznének rám, és azt mondanák nekem: előtted az élet. Végső soron igaz is, egészen addig, amíg nem lesz igaz.

És addig? Most Hanuka jön a fánkjaival, farsangjaival, vidámságával. És a gyertyák lángjaival. Előttünk az ünnepek, előttünk az élet.