Gideon Peer/ujkelet.live
Hivatalosan botlatókönek nevezik. A szövegszerkesztőmbe épített, helyesírásra ügyelő program nem ismeri fel a szót. Pirossal aláhúzza. És ha rákérdezek, csak a vállát vonogatja: nincs válasz.
Nincs válasz – átvitt értelemben sem.
Mit jelent a szó? Mit akar jelenteni?
„Kedves Debreceniek!” – olvasom a Facebookon megjelent írást.
„Több kulturális és oktatási intézmény, illetve magánszemélyek kezdeményezésére 2016. augusztus 11-én Debrecen városában is elhelyeznek 28 botlatókövet a holokauszt zsidó áldozatainak emlékére”.
A folytatás:
„1943 és 1945 között emberek milliói tűntek el Európa városaiból, falvaiból – legtöbbször anélkül, hogy bármi nyom maradt volna utánuk. A botlatókövek ezeket a hiányzó nyomokat teszik újra láthatóvá. Az elnevezés elsősorban nem a fizikai értelemben vett megbotlásra utal, hanem arra, amikor megakadunk, megállunk egy gondolatnál, és nem tudunk továbblépni. A botlatókövek a tragikus sorstörténetek bemutatásával állítják meg és emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül „beléjük botlókat”.
Gunter Demnig német képzőművész kis betonkockára illesztett réztáblákba vési az elhurcoltak nevét, születésük, valamint meggyilkolásuk helyszínét és időpontját. A német művészember ars poeticája: „Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha nevét is elfelejtik”.
Az így elkészült botlatókövet az áldozat utolsó – még szabad akaratából választott – lakhelyének bejárata előtt a járdába illesztik.
Ilyen botlatókövet számos helyen lehet látni Magyarországon, én először Budapesten „botlottam” beléjük. Az ember gyanútlanul megy az utcán, egyszer csak egy járdába ágyazott fényes sárgarézlap hívja fel magára a figyelmét. Aki veszi a fáradságot és jobban megnézi, egy, valamikor élt ember nevét, születési és halálozási helyét, valamint két évszámot olvashat rajta: a születés és az elhalálozás időpontját. Az utóbbi dátum meglehetősen „egyhangú”: vagy 1944, vagy 1945. Függetlenül a születési dátumtól…
Annak idején, amikor a Páva utcában kialakították a Holokauszt Intézetet, lehetőség nyílt arra, hogy az épület udvarán felállított Emlékezet Falára felkerüljenek az elpusztult családtagok nevei. Az akkor még élő apám segítségével kiállítottuk a kérdőíveket, a fekete kőlapra felkerültek elpusztult szeretteink adatai.
A debreceni megemlékezésen most összesen 28 botlatókövet helyeznek el a város épületei előtt. A Fahídi, Schön, Fuchs, Bárdos, Reich, Schwartz, Kovács, Berger és Dicker családok mártírjainak házai előtt rakják majd le a kis rézlapokat.
A Thaly Kálmán utca 13. számú ház elé kilenc botlatókö kerül.
Précz Benő, Précz Benőné, Précz Jenő, Précz Lili, Précz Éva, Précz Erzsébet, Précz Árpád, Précz Béla és Précz György neveit vésték rájuk. A tíztagú családból kilenc. Az első két név nagyapámé és nagyanyámé. A többi hét apám testvérei. Nem ismertem, nem ismerhettem őket. A szép családból egyedül apám tért vissza.
84 éves korában halt meg. Beer Shéván, Izraelben alussza örök álmát.
Fotó: illusztráció, forrás/internet
