szerző: Sáfrán István
Akarom vagy se, de nem múlik el hónap – na jó: nem múlik el hét, illetve hát ha úgy alakul, nem múlik el nap -, hogy valamilyen módon vagy formában össze ne vessem az óhazát az újjal. Történetünk szempontjából most teljességgel érdektelen, hogy mikor ki jön ki jobban az összehasonlításból. Sőt tudván tudva, hogy ennek az online lapnak, mármint az ujkelet.live-nak a két pólust leszámítva valamennyi földrészen van olvasója mintegy magamat ajánlva hívom fel olvasóink figyelmét. Próbáljanak szerencsét az általam mindeddig el nem végzett összevetéssel.
Mindenek előtt tehát lássuk a medvét.
Szeretném előrebocsájtani, hogy nekem Hámory Tamás se kutyám, se macskám. Színész barátom Rudas Pisti és a szó legszorosabb értelmében kedves felesége, Valika invitáltak a Víg Kalmár nevű műintézetbe, letéve a nagy esküt, miszerint ebben az étteremben szervírozzák a Közép- és Kelet Európa – beleértve az Urálig húzódó területeket -, legjobb borjúpörköltjét.
Valóban? Ennek feltétlenül utána kell járni! Na így kerültünk Hámory Tamás vendéglős bűvkörébe. Azaz a legendás borjúpörkölt vonzásába. És lőn nagy igazságtétel. Nem igen szeretnék különösebb reklámot csapni ennek a vendéglátóipari egységnek, legyen annyi elég, hogy barátaim nem lódítottak. És amint körbepillantottam a szomszédos asztalok mellett helyet foglalókra megállapíthattam, sokan mások is elégedetten törölhették meg szájukat a kiadós ebéd végeztével.
Mindez azonban még sem nem ok, sem nem indok, hogy a klaviatúra mögé telepedjünk. Ettünk már jót és sokat máshol is és remélhetően fogunk – itt is. Akiben kíváncsiságot ébresztettünk, az interneten biztosan rátalál erre a vendéglőre: Magyarország, Budapest, Újpest – és innentől bízzunk minden érdeklődőt saját leleményére. De, hogy el ne térjek lényegtől, szóval a kaja és a szerviz csak az egyik összetevője a Víg Kalmár vendégcsábítási trükkjének.
Hanem az étlap.
Annak is a második oldala.
Elöljáróban annyit, hogy a Víg Kalmár árait olyan középarányosra taksálnám. Nem olcsó, de még megfizethető, legalábbis annak, akinek rendszeres munkája van. A tulaj azonban, a fent nevezett Hámory Tamás, mégis szükségesnek érezte, hogy az árjegyzékhez némi kiegészítőt fűzzön. Mintegy a maga mentségére, és az őt körülvevő világ magyarázatára, hogy milyen megfontolások alapján születek éttermének kalkulációi. Miért ennyi az annyi. Minden különösebb kommentár nélkül idemásolnám a közlendőinek nagyját. Csak úgy eligazításképpen.
Tehát, tudatja Hámory Tamás:
Az áraink bruttó árak, forintban értendők és tartalmazzák többek között az általános forgalmi adót,- kezdi a szamárvezetést, s eképpen folytatja: továbbá a jövedelemadót, az iparűzési adót, a társasági adót, a kamatadót, a különadót, a vagyonadót, a vállalkozói járulékot, a társadalombiztosítási hozzájárulást, az egészségügyi hozzájárulást, a szakmunkásképzési hozzájárulást, az egészségbiztosítási alapot, a nyugdíj biztosítási alapot, az útadót, a házadót, az ebadót, az építményadót, a környezetvédelmi adót, a villanyszámlát, a gázszámlát, a vízdíjat, a csatornadíjat a szemétdíjat, a szerzői jogvédő hivatal díját, a munkabért és járulékait, a telefon- és postaköltségeket, a tv előfizetési és a szaklapok előfizetését, a dekorációs kiadásokat, a kártyaleolvasó bérleti- és jutalék díját, az alkalmazottak betegállományának első 15 napra eső fizetni valóját, a takarítási költségeket, a dolgozók munkaruháját, a tűzoltókészülékek féléves ellenőrzésének kiadásait, a benzinköltségeket, a gépek és berendezések javítási és karbantartási költségeit, az éves festési díjat a biztosítási díjat…
Kimaradt volna valami?
Ja és hogy el ne felejtsem, az élelmiszerek nyersanyagárát is bele kell kalkulálni valamint az ellenőrző szervek által kirótt büntetések összegét is.
Ha most ezt mind összeadjuk kiderül, jóformán ingyen adja, amit kínál. Na ez persze csak vicc, mert ráadásul még szombaton is nyitva, noha…
Már magam is egészen elkomorulnék, amikor sietve megjegyzi, hogy azért van ok a derűre, az örök optimizmusra, hiszen minden általa megélt kormány – márpedig ezekből volt már egy pár az utóbbi fél évszázadban! -, kivétel nélkül mind vállalkozóbarátnak hirdette magát. És a Víg Kalmár mégsem szomorú.
Tud valamit, amit csak kevesen.
Részemről az osztatlan részvét és persze a kíváncsiság. Vajon Izraelben is ennyiféle adóval – majd azt írtam sanyargatják, de sietve korrigálom önmagamat: boldogítják – a vállalkozókat? És másutt Európában? Vagy Amerikában? A távoli Ausztráliában? Ha lenne rá érkezésem (értsd: meghívásom) már holnap útra kelnék megtudakolódzni, van-e még a föld kerekén ennyi vagy akár többféle adó is, mint ott Újpesten.
Nem hiszem, hogy együl lennék a földkerekségen, aki egy jó borjúpörköltért, akár a világ túlfelére is elzarándokolna.
