Kultúra

Zsöszüi

szerző: Aser Rona

Terrorakciók voltak a múltban és sajnos, a dolgok jelenlegi állása mellett, még a legoptimistábbak sem feltételezik, hogy záros határidőn belül abbamaradnak, ergó a jövőben is számíthatunk rájuk.

Európában azonban az elmúlt jó 70 évben – valljuk be – elszoktak ettől a műfajtól. Maguknak a “terrorista”, “terrorakció” szavaknak is van valamilyen egzotikus, hogy azt ne mondjam, trópusi, de minimum mediterrán zamata. Terrortámadások Beirutban vannak, nem pedig Kölnben vagy Stockholmban. Az európai ember effélét az esti híradóban lát, nem az utcán. Persze, tudom, IRA, meg ETA, de ezek marginális jelenségek voltak mindig is a többség számára. Helyiérdekű rosszfiúk.

Ez volt a múlt. Voltak persze kisebb kilengések, mint például a 9/11, de hát az sem itt volt, nálunk, hanem a tengerentúlon, és különben is, a méltó válaszlépés nem is váratott magára. Az USÁ-t nem lehet büntetlenül támadgatni. Izrael meg gyakorlatilag megalakulása óta terrortámadások kereszttüzében áll. De hát ez a minuszos hírek világa, a sör mellé, az esti film előtt.

Éppen ezért érte övön aluli ütésként Európát (a büszke nőt) a 2015 januári akció, amelynek keretében két fickó besétált a Charlie Hebdo élclap párizsi szerkesztőségébe, halkan megjegyezték, hogy allahu akbár, és kiirtották az ott tartózkodókat.

Aki átaludta az elmúlt 50 évet, annak persze az újdonság erejével hatott a tény, hogy az iszlám érti a viccet, de nem szereti. Salman Rushdie-ról ugye mindenki hallott? Esetleg a dán újság által meghirdetett Mohamed-karikatúraversenyről? Ki hinné, hogy az 2005-ben volt, több mint 10 éve? Nos, ebbe a sorba illeszkedett be szépen a mi kis történetünk (Charlie Hebdo). Akkor mi volt mégis az, ami ennyire szíven ütötte (övön alul) az európai lelket? Elsősorban persze az, hogy most fajult először tettlegességig az a fenyegetés, ami már többször megnyilvánult a múltban mint a Sátáni versekre kimondott fatwa vagy a Jylland-Posten elleni hőbörgés. De ezúttal ez véresen komoly volt.

A Charlie Hebdo egy élclap. Abból él, hogy gúnyt űz másokból. Mindenkiből, kivétel nélkül. A zsidókból és a keresztényekből; a melegekből és a heterókból; a pápából, a miniszterelnökből és a jóistenből. Ja, és Mohamedből. Hogy, hogy nem, senki: se a pápa, se a zsidók, se a miniszterelnök (hogy a jóistenről, a többi kikarikírozott személyről és társadalmi rétegről már ne is beszéljek) nem mentek be az újság szerkesztőségébe és nem lőtték rommá azt. Kivéve Mohamed követőit. A többiek egyszerűen beletörődtek, hogy szólásszabadság van, és mindenki azt mond, amit akar, sőt, még viccet is csinálhat másokból, ha úgy tartja kedve – esetleg bíróságra mehet perelni, ha úgy érzi, a vicc túlment egy bizonyos határon. Ettől Európa ugyanis Európa. És ettől nem Európa Oroszország, Törökország, Szaúd-Arábia, Kína és még sokan mások. A mészárlást követően a közösségi oldalakon egyre több ember jelezte, hogy ő is azonosul a lap által közvetített európai értékekkel. Ez a volt a “#Je suis Charlie Hebdo” (én vagyok Charlie Hebdo) kifejezés, ami elárasztotta a Twitter és a Facebook felületeit.

Innentől a történet kettéágazik: egyfelől az ezt követő időszakban, mind a mai napig, bármilyen terrorcselekmény történik a nyugati világban, menten köröztetni kezdik a megfelelően átalakított “Je suis” szlogent; hovatovább már lassan minden apró-cseprő gond, baj, bánat megkapja a maga zsöszüijét: elmosta az eső a Koncz Zsuzsa-koncertet? #Je suis koncert.

A másik, sokkal aggasztóbb vonulata a dolgok alakulásának az, hogy a terror áldozataival való azonosulás mellett megjelentek azok a hangok, amik arról suttognak, hogy tulajdonképpen mi – a Charlie Hebdo, a kölnben megerőszakolt nők, a kőzápor elől a zsinagógában menedéket kereső zsidók, a Nizzában halálra gázolt ünneplők – vagyunk a hibásak. Mert csúnyákat mondtunk Mohamedről, mert ledéren öltöztünk, mert zsidók vagyunk, vagy mert ott voltunk. Akkor most zsöszüi vagy nem zsöszüi? Mert ha igen, akkor vissza az eredeti mondanivalóhoz, és a demokrácia és a szólásszabadság mindenek felett! Ha meg nem, akkor kalap, kabát, redőny, és Houellebecq-kel szólva: behódolás. Európa a zsöszüi mentén kettészakadt.

13729021_1133564096708510_7396056055616937476_n

forrás: facebook

És akkor itt álljunk is meg egy szóra. A szólásszabadság ma Európában csak addig tart, amíg a muszlim, muzulmán, iszlám szavak föl nem bukkannak egy terrorcselekmény kapcsán. Mihelyt fölbukkannak, egy érthetetlenül hatalmas gépezet lendül működésbe, és töröl facebook-bejegyzéseket, sőt teljes oldalakat, elbocsát vagy csak agyonhallgat médiaszakembereket és újságírókat, de főleg, cenzúrát gyakorol minden nagyobb telekommunikációs csatorna fölött. Minden mást továbbra is lehet mondani: zsidó, cigány, buzi, baller, nigger jöhet! És ez nem vicc. Ha valaki azt meri állítani, hogy egy késelést, lövöldözést, robbantást iszlamisták vagy muzulmánok követtek el, nagyon gyorsan persona non grata lesz. Rosszabb esetben megfenyegetik, esetleg feljelentik. És ez még akkor is így van, ha a támadó háttere és motivációja közismert! És a média erről sem ír. Ez már a Charlie Hebdo-szellemiség nem is megtagadása, hanem egyenesen leköpése.

Ami pedig a legutóbbi, nizzai vérfürdőt illeti: ott már az abszurd határát súrolja a #Je suis français, lévén hogy maga a terrorista muszlim is francia állampolgár, azaz ő is benne foglaltatik a jelszó által lefedett részhalmazban. Ez már a kognitív disszonancia csúcsa, amikor az elkövető is egy kalap alá vétetik az áldozatokkal.

Ebből az ördögi körből előbb-utóbb kénytelenek lesznek kitörni azok, akik annyira elszántan védik a komfortzónájukat, hogy még a legnyilvánvalóbb fenyegetést sem hajlandóak tudomásul venni.

Csak még valami: Izraelre mindig számíthattok a bajban.

kép: link

Advertisements

2 replies »

  1. 👍 בתאריך 21 ביולי 2016 09:41,‏ Új Kelet online כתב:

    > Új Kelet online posted: “szerző: Aser Rona Terrorakciók voltak a múltban > és sajnos, a dolgok jelenlegi állása mellett, még a legoptimistábbak sem > feltételezik, hogy záros határidőn belül abbamaradnak, ergó a jövőben is > számíthatunk rájuk. Európában azonban az elmúlt jó 70 é” >

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s