szerző: Unti Ildikó
Lecsökkentett létszámmal visszamentek Mivtáchim kibucba. Az ott maradt embereket pedig a Palmach hivatalos szolgálatot teljesítő katonái váltották fel. Később erre a helyre áthozták Urim kibucot, mely eddig Célim kibuc és Gvulot kibuc között terült el. Így az új letelepedést itt valósították meg. Urim kibuc ma is ezen a helyen áll. Gyönyörű zöld mezőkkel, narancsligetekkel, befásított hellyé alakult át, ahol ma már a második, harmadik nemzedék él.
Közben az UNO történelmi döntésének híre Palesztina felosztásáról leírhatatlan örömöt váltott ki a zsidóság köreiben. Kiderült, hogy az UNO képtelen az arabok garázdálkodásait letörni, s ami még ennél is rosszabb, semmiféle nemzetközi egységet sem küld az általa hozott határozat végrehajtására. Továbbá a Hágánának sem adja meg a legalizációt, sem a fegyvereket az önvédelemre!
Az angolok a be nem avatkozás politikáját játszották minden egyes alkalommal, amikor az arabok garázdálkodtak, vagy fosztogattak: azonban ha a zsidók voltak az „ütő” vagy a „visszaütő” felek, azonnal a tett színhelyére siettek, hogy úgymond „helyreállítsák a rendet”. Íme két akció a sok közül:
1947 november 3o-án a történelmi UNO-döntést követő napon, az arab csőcselék megtámadott egy Jeruzsálem felé tartó autóbuszt, amelynek utasai közül ötöt meggyilkoltak.
1948 január 15-ről 16-ra virradó éjjelen 35 fő palmachnyik — köztük számos egyetemi hallgató– Gus Ecjon megerősítésére indult. Har Tuv környékén a maroknyi hős katona harcba bocsájtkozott a minden oldalról özönlő és tüzelő arabokkal. A csoport minden egyes tagja hősi halált halt.
Közben a kormány blokád alá helyezte a kikötőket és a repülőtereket, ami által a zsidó jisuvot elzárta a világtól és megnehezítette a védőfegyverek beszerését.
Az angolok tovább folytatták a vadászatot a „máápil hajók” ellen, úgy, mintha nem is létezett volna az UNO döntése. Ezek után 1948 februárjától a Hágáná egysége az egész országra kiterjedő ellentámadásba kezdett.
Az események tovább folytatódtak. Ismét a kibucokból kellett behívni az embereket. Összeállítottak egy csoportot, amelynek egy nagyobb akciót kellett végrehajtani. Az egyik negevi kibucban összpontosították azt az erőt, amelynek az egyiptomi határon lévő „Bir Ászlucs” rendőrséget kellett elfoglalnia. Ez egy komoly bázis volt a sivatagban. Így Mivtáchimból is, nem egy, de négy ember– köztük Smulik — ment az akcióra. Még az éjjel megkapták a pontos utasításokat a bázis elfoglalására. Másnap a kibucból — amely nem messze volt a bázistól — elindult az egység.
Smulik felszerelése a következőkből állt: egy, a derekán golyókat tartó vastag öv, a lábain fásli „pátesz”, a csizmára feltekerve térdig bentlévő nadrággal. Fején harisnyasapka, azaz „kova gerev”, s azon rajta a vaskalap, azaz „ková pláda”. Mivel az éjjelek hidegek voltak, így olyan katonai zubbonyt kapott, ami az angol hadseregtől maradt vissza. A fegyverei: kanadai puskák, olasz rövid puskák, „Szten” izráeli gyártmányú gépfegyver,” tnincs” aknavető, mely könnyen hordozható fegyvernemként volt ismeretes, valamint kézigránátokkal is el volt látva. Egyébként ezek a dolgok megfeleltek valamennyiük egyéni felszerelésének.
Rövid harc után kézrekerítették a rendőrségi épületet. Fogságukba esett hat egyiptomi tiszt is. Az elfoglalás után látták meg „Bir Ászlucsban”, hogy milyen nagy katonai ruha- és élelmiszerraktár került birtokukba. Ebből egészítették ki a hiányzó katonai felszereléseket. Így a lőszerek és fegyverek a Palmach kezére jutottak. „Bir-Ászlucs” egyik épületében volt egy nyitott kút, amelyben meg tudtak fürödni. Olyan nagy volt, hogy úszni is lehetett benne és úgy fürödtek, mintha egy hónapra tisztálkodtak volna meg. Ez a víz kincs volt számukra!
„Bir-Ászlucs” a mai napig is — stratégiai szempontból — egyik legfontosabb pontja az országnak.
Néhány nap múlva visszamentek a kibucba. Smulik üres lőszeres ládákba– emlékül — muskátlikat cipelt Mivtáchimba. Mivel Mivtáchimban még mindig vízhiány volt, a mosakodásra szánt két pohár vízzel locsolta őket. Otthon — Magyarországon– piros muskátlik díszítették az ablakpárkányokat, s ez az emlék most vad erővel rohanta meg.
Egy éjjel történt. Smulik őrszolgálatot teljesített. Váratlanul Gvulot kibuc irányából autófényeket látott közeledni. Egy…kettő…három… Társával feszülten figyeltek. Nemsokára néhány autó érkezett a kapuhoz és nagy meglepetésükre leadták a hivatalos fényjelzést, amely arra a napra szólt. Amikor bejutottak a kibuc területére, a parancsnok odaszólt Smuliknak:
– Vegyétek le az autókról a tankokat!
Smulik azt hitte rosszul hall és nem reagált a felszóllításra.
– Vegyétek le a tankokat! — szólt újra a parancsnok.
– Nem tudok tankot vezetni, így nem tudom levenni- válaszolta.
Az osztag parancsnoka kibontotta az áthurkolt köteleket, majd egy oldallökéssel lerepítette a tankot az autóról. Földbe gyökerezett lábakkal nézték, mígnem felfogták, hogy a tankok kartonból vannak! A parancsnok humoros ember volt, s így a parancsokat is humorral adta….
Kép: A negevi térkép
Folyt: Beér-Séva kézrekerítése.
