Forrás: https://leharblog.wordpress.com
2016.július 8-án jelent meg a linken olvasható interjú Magyarország főrabbijával, mely megérintette a magyarországi zsidó (és nem zsidó) olvasókat csakúgy, mint az izraeli magyar nyelvű közösséget. Az ezzel kapcsolatos nézeteik kifejtésére a vitaindító sorozatban lehetőséget kaptak, mellyel éltek is. Magam a következőkben reagáltam a témára: https://leharblog.wordpress.com/2016/07/10/cimzett-a-sip-utca/
Két hét elteltével a magyarországi neológ hitközség egy másik rabbija érezte szükségét annak, hogy a saját meglátásaival bekapcsolódjon a beszélgetésbe.
Mindenek előtt le szeretném szögezni, hogy aki ismeri internetes tevékenységemet, az tudja, hogy a Frölich úrnak címzett válaszom volt az első, amelyben az indulataimnak szabad folyást engedtem és amelyért nem szégyellek
nyilvánosan elnézést kérni.
A gondolatok, melyeket “Zoli rabbi” elénk tárt, már lényegesen emészthetőbbek, válaszaimat ennek megfelelően igyekszem nem sarkított formában közzétenni.
Mint azt az inkriminált bejegyzésemben már említettem, közel három ezer kilométer távolságból nem kívánok a magyarországi zsidóság belső ügyeibe beavatkozni, tehát a Radnóti rabbinak a leveléből kizárólag azon részekre reflektálok, melyek Izraelt érintik.
Elöljáróban meg szeretném említeni, hogy egy rabbinak – aki, mint tudjuk, nem pap, hanem tanító – legalább is illik pontosan tudnia, hogy kivel áll szemben és ennek megfelelően kell megválogatnia a szavait (ehhez véleményének megváltoztatására nincs szükség).
Frölich úrnak illett volna tudnia, hogy a “golyófogó” kitétellel súlyosan sérti azokat, akik személyesen, vagy családilag már “kipróbálták” ezt a szerepet. (De javaslom, hogy a diaszpóra zsidósága – szülői minőségében – gondolkozzon el azon, hogy adott esetben miként érintené őket a kifejezés.)
Ezek után Radnóti rabbi által citált néhány súlyos tévedésre szeretnék rávilágítani:
- Valóban, Izrael államot a világ államainak politikai szándéka hozta létre, azonban az itt élő zsidóságnak nem kis szerepe volt abban, hogy Anglia visszaadta a mandátumot az ENSZ-nek.
- A diaszpóra zsidóságának anyagi támogatása néhány tízmillió dollár, amelyért köszönettel és elismeréssel tartozunk, ugyanakkor tényként leszögezhető, hogy ez sem gazdaságilag, sem katonailag nem befolyásol semmit.
- Izrael ma a világ egyik vezető gazdasági hatalma és a világ vezető cégei (INTEL, MICROSOFT) nem azért vannak jelen az országban, hogy ezzel támogassák az államot, hanem a rendkívül innovatív izraeli munkaerő saját céljaikra történő felhasználása érdekében.
- Ami pedig a katonai szférát illeti, sokak szerint Izraelnek van a világ második legütőképesebb hadserege és ezt nem a külföldi támogatásnak köszönheti. Izrael amerikai támogatottsága (mely kizárólag katonai támogatást jelent) a katonai költségvetés 10%-át képezi úgy, hogy a támogatás 80%-a kizárólag az USA-ban költhető el. (Vagyis a pénz visszafolyik az USA költségvetésébe.)
Végezetül arra a megjegyzésre, miszerint “a diaszpóra zsidósága nélkül Izrael nem létezne” egyre inkább nyilvánvaló, hogy ez pont fordítva igaz. Ehhez a témához szorosan kapcsolódik a cionizmus léte, vagy nemléte, illetve szükségessége a diaszpóra zsidóságának körében. Erre azt kell mondjam, hogy – figyelemmel kísérve a politikai-gazdasági történéseket – a világ zsidósága számára a cionizmus az egyetlen túlélési lehetőség (kivéve talán az USA-t).
Befejezésül pedig szeretném világossá tenni, hogy saját zsidóságát és zsidóságának megélését mindenki maga határozza meg, mint ahogy azt is, hogy zsidóságát hol, milyen körülmények között kívánja megélni.
Magával kell elszámolnia, hogy tudja, akarja-e vállalni az izraeliek – sokszor nehéz, ugyanakkor zsidóként felemelő – életét.
És tényleg a legutolsó mondatként, semmi más elvárásom nincs a magyarországi diaszpóra zsidóságától mint az, hogy az internet adta lehetőséget kihasználva, több forrásból tájékozódjanak az Izraellel kapcsolatos történésekről.
Fotó: illusztráció, forrás/www.jpost.com
A tisztelt rabbi urak mintha egy egészen más világban élnének. Azt hiszem, főleg a maguk alkotta világban, mert az kényelmes és megélhetést is biztosít.
Ugyanakkor – és ezt jó tudni – az ő hangjuk nem a teljes magyar zsidóság hangja. Nem ők képviselik kizárólagosan a mai magyar zsidóságot, tegyük gyorsan hozzá, szerencsére.
Természetesen mindenki ott éli le az életét – egy van belőle – ahol akarja, illetve ahol azt a körülményei lehetővé teszik. Tény, hogy a magyar zsidóság egy része, azok, akik alijáztak, alijáznak, és alijázni fognak, Izraelt érzik hazájuknak, mert rájöttek, hogy a zsidó népnek egyetlen országa van. Az alijázók közül egyetlen egy sem azért jött, hogy „golyófogó” legyen belőle. Ne ijesztgessék ezzel a hívőket!
A harcoló alakulatok élére Izraelben nem az új bevándorlók kerülnek, aztán mindenféle más népség, végül a coheniták. Nem ez a „hadrend”! Istenem, milyen kifacsart, beteges, gálutos gondolkodás!
Az urak hallottak arról a parancsról, amit az izraeli tisztek kiáltanak bevetéskor? Utánam – mondják, – és ők mennek előre. Nincs mögöttük egy írnok, aki szólítaná a következőt, alijázásának dátuma szerint.
A fegyver nem jó dolog. Ölésre való. De sokkal szebb, mint egy marhavagon, ahova zsidókat terelnek be, útban a gázkamrák felé. Ezért vagyunk itt, a hazánkban. Ott, ahol napjainkat nem a gazdanép szempillájának rezzenéséhez kell igazítanunk.
Leírtam már, de muszáj vagyok ismét elmondani: amikor a mostani magyarországi rabbik megnyilatkozását hallom/olvasom, óhatatlanul odaképzelem magam 1944 Budapestjére, a Síp utcába. Úgy érzem, az akkori Zsidó Tanácsban a mai rabbik elődjei foglaltak helyet…
A tisztelt Radnóti rabbi úrnak pedig azt ajánlom, ha a Kármel piacon azt veszi észre, hogy tíz sékellel meg akarják rövidíteni, keményítse meg zsidó szívét, és kérje vissza a pénzt. Megnyugtatásul: a karaván halad tovább…
Peer Gideon minden szavával egyet értek, bár Magyarországon élek, de igazán otthon Erec Jiszraelben vagyok! Ott nem érhetnek antiszemita atrocitások, melyekből gyerekkorom óta volt részem! Am Jiszrael chaj!!!!!!!!!!!!!
Peer Gideon válaszát helyénvalónak és még visszafogottnak is tartom ahhoz képest,hogy mi van a magyarországi zsidóság fejében,amiről a rabbi urak,csak keveset tudhatnak. A legutóbbi népességnyilvántartási adatok tükrében,ahol mindössze 12.000-en vállaltak sorsközösséget a rabbi urakkal,nem Izrael ellen kellene kampányolniuk,hanem meg kellene találni az utat a hazai zsidóság felé,ami mind ezidáig nem sikerült.
Az emberi gyarlóság béklyói alól a magyarországi rabbi úrak sem mentesek, akiknek veszélybe lenne a parnósze, a megélhetés, ha a nyáj hirtelen nekilendülne és követné a minden zsidó történelmi alija útját hazafelé. Ők is tudják, hogy a diaszpóra átmeneti állapot amit csak ideig-óráig lesznek képesek életbe tartani. De megpróbálják késleltetni a már mozgásba indult folyamatot legalább az ő életidejükre. Majd 8 évet szolgáltam az Izraeli hadseregben és soha nem éreztem, azt, hogy a ” golyófogó ” szerepét töltöm be amikor az ország védelmében vettem részt. Ezt a degradáló kiszólást eddig senkitől a világon nem hallottam a Zoli rabbi kijelentése elött, vagy óta. Illik megjegyeznem, hogy a többször olvasott véleményére eddig figyeltem, de ezek után részemre értéküket vesztették. A diaszpóra zsidó, függetlenül, alija terveitől, Izraelre nézve erőt, biztonságot, büszkeséget, és egy globális közösséghez való tartozást érezhet. Ennek ellenében amit a diaszpóra zsidóság Izrael felé nyújthat az a nullával egyenlő. Sajnálatosan, hasonlatosan a már fentebb említetten, a Radnóti Rabbi gondolatsor nekem is a háború alatti Síp utcai, Zsidó Tanács hangjait hozza vissza, amellyel mint ismeretes egy Zsidó Hitközség vezetősége sem büszkélkedhet,