szerző: dr. Frölich Róbert országos főrabbi
Áráchin 2:3
אין פוחתין מעשרים ואחת תקיעה במקדש ולא מוסיפין על ארבעים ושמונה אין פוחתין משני נבלין ולא מוסיפין על ששה אין פוחתין משני חלילין ולא מוסיפין על שנים עשר ובשנים עשר יום בשנה החליל מכה לפני המזבח בשחיטת פסח ראשון ובשחיטת פסח שני וביום טוב ראשון של פסח וביום טוב של עצרת ובשמנה ימי החג ולא היה מכה באבוב של נחשת אלא באבוב של קנה מפני שקולו ערב ולא היה מחליק אלא באבוב יחידי מפני שהוא מחליק יפה
Nem volt soha kevesebb, mint huszonegy sófárfúvás a Szentélyben, és sosem volt több, mint negyvennyolc(1). Sosem volt kevesebb két hárfánál, és sosem volt több hatnál. Sosem volt kevesebb két fuvolánál(2) és több tizenkettőnél(3). Tizenkét alkalommal szólt a fuvola az oltár előtt: a Pészách-áldozat bemutatásánál Pészách első napján valamint a Pészách séni(4) áldozat bemutatásánál, Pészách első napján, Sávuot napján és Szukkot nyolc(5) napján. Nem rézfúvós hangszert használtak, hanem nádfúvósat, mert annak édesebb a hangja. Az utolsó hang egy szál hangszeré(6) volt, mert az méltóképpen fejezte be.
(1) A Talmud Szuká traktátusa részletesen elmagyarázza,
(2) Két szolgálattevő levita fújta
(3) Párhuzamosan a következő mondatban kifejtett alkalmakkal
(4) Aki Pészachkor tisztátalan volt, egy hónappal később, Ijjár 14-n mutatta be az áldozatot
(5) A Tóra szerint Sávuot egy, és Szukkot nyolc nap. A diaszpórában minden zarándokünnephez valamint Ros Hásánához egy napot csatoltak, így váltak több napossá az ünnepek.
(6) A zene egyetlen hangszer hangjával ért véget
Frölich Róbert főrabbi blogja: link
