Robot

szerző: Gideon Peer

Kezdjük mindjárt egy kis önfényezéssel. Előfizetője vagyok az Élet és Irodalomnak, a magyar irodalmi újságnak, mert nagyon jó cikkek vannak benne, kiváló írások, kell az, hogy néhanapján szép szót olvasson az ember. Mindez – a távolságok miatt – online alapon történik, minden évben befizetek az újságra, amibe aztán az interneten bármikor beletekinthetek. Egy kis, szinte elhanyagolható apróság után: be kell írnom az e-mail címemet és a jelszavamat. Az utóbbit már jó ideje nem, a komputer magától is tudja. Amikor tudja.

Történt pedig, hogy jó emberek feltették a számítógépemre a Windows 10-et, mondván, ha nem is akarnám, előbb-utóbb úgyis rajta lesz, mert ilyen világban élünk. Egyszerűnek hangzik, de van egy bizonyos kor, amikor a legegyszerűbb dolgok lesznek a legbonyolultabbak. Én most ezt súrolom.

Azért úgy-ahogy, megbirkóztam/birkózom a változásokkal, a szemem kezdi megszokni az új mezőket, nagyjából újra jóban vagyunk, a számítógép és én.

Péntekenként jelenik meg az ÉS, már reggel kezembe vettem, pontosabban megnyitottam a lapot.

A komputer – jogosan, mivel változások történtek a profiljában – mielőtt kinyitotta volna a kívánt oldalt, meg akart győződni, én vagyok-e én.

Nem gáncsoskodtam, különben sem szokásom, hanem beírtam, amit tudtam. A címemet igen, de a jelszót – annyiféle van – nem, mert elfelejtettem. A számítógép előzékenynek bizonyult, segítségemre sietett. A kérdések között volt egy, amire nem válaszoltam. Így szólt: robot vagyok-e? Igen, szabad csodálkozni, én is azt tettem, miközben majdnem leestem a székről. Miért lennék én robot?

Mosolyogva hagytam ki a rublikát, aki ismer, tudja, sok mindent (jót, rosszat) el lehet rólam mondani, de robotnak még senki sem titulált. Joggal, mert nem úgy nézek ki, nem is úgy viselkedem, és akkor is működöm, ha nem vagyok bedugva.

Tudom, a robotok világát éljük. Láttam egy ismeretterjesztő filmet, az autógyárakban mindent robot végez. Máshol is felhasználják. De attól én még nem számítok annak: ha a munkavégző képességemet vesszük alapul, teljesítményben toronymagasan elmaradok a legkezdetlegesebb robotoktól is. Ki alkalmazna egy ilyet?

A számítógépem tovább erősködött, gondoltam, nem feszítem tovább a húrt, beírtam, nem vagyok robot.

Közben eszembe jutott, utóbb a háztartásokban felkapták az iRobot készüléket. Úton-útfélen hirdetik.

„Mire a munkából hazaér, az iRobot kitakarítja a lakását”. Meg ilyenek.

Ha valamit nem szeretek, az a takarítás. Nemhogy a mások lakását, de a sajátomat sem takarítom szívesen. Már csak az hiányozna öregségemre, hogy éjjel-nappal padlót nyaljak.

A számítógép nem kötekedett tovább, tudomásul vette, hogy velem nem volt szerencséje, mással kell kitakarítani a szerkesztőséget.

Mindezt csak azért mondom el, mert manapság az ember nem lehet elég óvatos, megfontolt. Mindenfelől a veszélyesebbnél veszélyesebb, beugrató kérdések leselkednek rá.

Aztán meg majd nézhetjük magunkat.

kép: internet