Dési János/ujkelet.live
A legszebb ősz lengő szakállak persze Izraelben találhatóak, szerintem világviszonylatban. És ezek nem afféle szakállak, amelyeket máshol december 6-a táján láthatunk, bizonyos piros ruhás egyéneken, akik jelentős részben már a konzumkultúra karácsonyi rohama előtti képviselőiként jelennek leginkább meg.
Nem. Ezek virtigli, igazi, élő ősz szakállak. Van belőlük jól ápolt, szépen nyírt, fazonírozott és természetes szabadságában meghagyott egyaránt.
Ezek a szőrzetek hozzátartoznak az utcaképhez, a mindennapokhoz. Itt senki nem fordul utána egy verdes, erőteljesebb verziónak.
Akadnak persze, akik az efféle férfiú díszekből próbálnak messzemenő, politikai, ideológiai következtetéseket levonni viselőjük politikai hovatartozásáról, szűkebb vallási közösségéről.
Lehet, e botorság. Inkább csak gyönyörködni kell az öregurakba, miközben lesöpörjük a morzsákat, amelyek az éppen elköltött uzsonnánkból potyogtak a mi szakállunkba. Már, ha megnő egyszer ekkorára.
„Wenn ihr wollt,/ist es kein Märchen” – írta Altneuland könyve alcímeként Herzl Tivadar. Azaz, ahogy Márkus Aladár első magyar fordításából (Ősújország) ismerjük: „Ha akarjátok, nem mese.”
