szerző: Halász András
11.
Dr. Kővágó Sarolta naplójából
1998. június 25.
Rohannak az évek. Mintha ma lett volna, amikor letettem az első szigorlatomat. És aztán Ciprus, Thomas, és mindaz, amit ő hozott az életembe. A legfájdalmasabb az volt, hogy ha már meg kellett történnie, miért keverte össze a munkáját a szerelemmel? Nem látott más megoldást a beszervezésemre, minthogy elcsavarja a teljesen tapasztalatlan, szűz fruska fejét?
Öt évig ki sem nyitottalak, kedves naplóm. Az egész világra mérges voltam, úgy éreztem, becsaptak, megaláztak. Ma már Isten tudja, hol jár Thomas, és miben ügyködik. De az egészen biztos, fogalma sem volt arról, milyen helyrehozhatatlan kárt okozott bennem.
Még legalább egy évig, – talán tovább is – ő volt a felsőbb kapcsolatom. Micsoda idióta kifejezés! Felsőbb kapcsolat! Ez a kifejezés azt sugallja, mintha a viszonyunk sokkal több lett volna, mint egy átlagos kapcsolat. Persze, ezt csak ketten tudtuk, hiszen senkinek sem köthettem az orrára, hogy van „felsőbb kapcsolatom”. Apuék sem sejtettek semmit. És a titkosság, a kettőnk közötti cinkosság – mit tagadjam,- különös ízt adott a kapcsolatunknak. Néhány hónapig – a történtektől függetlenül – ágyba is bújtunk. Egyikünknek sem volt ellenére. De aztán a fizikai és érzelmi kapcsolat fokozatosan szakmaivá vált.
Általában, havonta egyszer találkoztunk. Beültünk valamelyik cukrászdába, vagy ha jó idő volt, a Margitszigeten sétáltunk. Kezdetben arról kérdezgetett, kik az évfolyamtársaim, milyen családból származnak, ki, milyen nyelvet beszél, kik jártak külföldön és hol, milyen benyomást tesznek rám a tanáraim, és így tovább. Úgy készültem ezekre a találkákra, mintha különórákra jártam volna. A jegyzetfüzetembe írogattam azokat az adatokat, amelyekre kíváncsi volt. Amikor legközelebb találkoztunk, és kérdezgetni kezdett, láttam a szemében a csodálkozást és megdöbbenést, amikor észrevette, hogy a válaszaimat a füzetből olvasom fel. Elmagyarázta, milyen veszélyes, ha a kettőnkre tartozó dolgokat leírom. A füzetet bárki megtalálhatja, elolvashatja, és akkor semmit sem érnek az értesüléseim. Megtanított, hogyan tanuljam meg ezeket az adatokat. Közösen megalkottunk azt a titkosírást, amelynek kódját csak mi ketten ismertük. Mit tagadjam, tetszett, ahogy tanított. Sohasem szidott le, inkább arra ösztökélt, hogyan használjam fel a tudásomat és logikai képességemet. Fokról fokra vezetett be a fedett munka rejtelmeibe. Idővel kaptam tőle egy apró fényképezőgépet, amivel bármilyen iratot lefényképezhettem. Kialakítottuk az általunk postaládának hívott rejtekhelyet, amelyen keresztül vészhelyzet esetén, üzenhettem a Szervezetnek, ahogy ő nevezte, a Cégnek. Mindig így hívtuk magunk között a magyar titkosszolgálatot, mintha mindketten attól tartottunk volna, hogy valaki kihallgatja a beszélgetésünket.
Megmagyarázta, ez a munka sok veszéllyel és kihívással jár. Lehetséges, hogy történik vele valami, vagy más feladatot kap, nem tud telefonon értesíteni, ezért volt szükség a postaládára.
Játékosan tanított meg arra, hogyan kell úgy követni másokat, hogy ne vegyék észre, és azt is, hogyan vegyem észre, ha engem követnek. Hogyan rázzam le, aki rám ragadt. Be kell vallanom, rengeteget tanultam tőle. És nehogy azt hidd, hogy csak technikákat. Nem. Együttléteink alatt sokat mesélt arról, hogy megváltozott a világ, és a mai korban a hírszerzés elsősorban nem a két katonai tömb egymás közti harcának eszköze, hanem országok, és gazdasági érdekcsoportok küzdelmeinek segítője és részt vevője.
Emlékszem egy különös játékára. Ültünk az eszpresszóban, ahol kiválasztott a vendégek közül valakit. Nekem pedig rövid tanulmányozás után az volt a feladatom, hogy írjam le az illető külsejét. Ez volt a játék könnyebbik része. Amikor már képes voltam a külső jegyeket gyorsan és pontosan felidézni, arra kért, próbáljam meg a kinézet alapján kitalálni, mivel foglakozhat a megfigyelt személy. Milyen tulajdonságai lehetnek, introvertált vagy extrovertált, szomorú vagy ellenkezőleg, vidám alaptermészetű. Van-e családja, és milyen lehet a házastársa.
Ahogy kezdtem belejönni a játékba, annál nehezebb feladatokat adott. Fél percig nézhettem a célszemélyt (ez volt a hivatalos neve), aztán hiba nélkül kellett elmondanom a ruházatát, a ruhák színeit, arcformáját, haját, szeme színét, hord-e ékszert, fogazatát, jobbkezes vagy balkezes és így tovább. Amikor már szinte hibátlanul tudtam felsorolni az adatokat, csak akkor árulta el, hogy elég gyakran a munkatársait kérte meg, üljenek be a presszóba, ők legyenek a célszemélyek. A kollegáit jól ismerte Thomas, ezért a belső tulajdonságok leírásakor pontosan tudta, ráhibáztam, vagy tévedtem.
Később arra kért, egyedül menjek be egy nyilvános helyre, és próbáljak valamilyen indokkal szóba elegyedni az általa kiválasztott emberekkel. Ez egyáltalán nem volt könnyű feladat. Nem adott rá időt, hogy előre kidolgozzam a stratégiámat, kitalálni valamilyen mesét vagy történetet, honnan jöttem, és mit akarok a célszemélytől. Ott, nyomban kellett rögtönöznöm. Kezdetben többször előfordult, hogy nem akartak szóba állni velem, egyszerűen elzavartak vagy semmibe vettek. Ilyen kudarcok után részletesen megbeszéltük, miben hibáztam. Megtanított arra, hogyan használjam fel nőiességemet, mikor és kivel legyek kedves, mikor és hogyan érjek finoman hozzá a célszemélyhez, és az mennyi ideig tartson. Ezeken a gyakorlatokon keresztül ismeretlen világ tárult elém. Addig sohasem jutott eszembe, milyen jelentősége lehet egy szemvillanásnak. Észre kell vennem, ha egy férfi nem veszi le rólam a szemét, és azt is, ha pillantása a szemembe fúródik, vagy éppen valamelyik testrészemre irányul. Hogyan használjam ki, hogy szép a szemem színe, és mikor érdemes hirtelen lekapni a szemüvegemet, és az illető szemébe bámulni.
Thomasszal együtt dolgoztuk ki azokat a panelokat, amelyek megkönnyítették, hogyan elegyedjek szóba ismeretlen emberekkel. Ilyen volt például, hogy suttogva azt kérdeztem valakitől, ízlik-e a kávé, amit rendelt, mert engem bízott meg az üzlet tulajdonosa, ellenőrizzem a kávé minőségét, és azt, hogy nem lopnak-e a kávéból az alkalmazottak. Ha az interjúalanyom hajlandó volt szóba elegyedni velem, a többi már gyerekjáték volt. Szó nélkül leültem az asztalához, előkaptam az előre megvonalazott, statisztikai táblának tűnő papírt, arra írtam a válaszokat. Aztán tovább folytattam a kérdezősködést. Hányszor tér be hetente a presszóba, munka után vagy előtte, egyedül vagy valaki más társaságában. Lépésről lépésre haladva derítettem fel a célszemély szokásait, személyiségét, sok esetben a foglalkozását is. Thomas akkor volt elégedett, ha elértem, hogy a célszemély megnyílt előttem, és olyan dolgokról is beszélt, amelyeket nem szoktak elárulni negyedórányi ismeretség után. Úgy fordulj hozzájuk, hogy kinyíljanak, és régi ismerősként osszák meg veled mindennapi gondjaikat.
Közben jártam az egyetemre, éltem az egyetemisták mindennapi életét. Bulikba jártam, táncoltam, de senkivel sem voltam képes ágyba bújni. Az első szerelem okozta nagy csalódás az utolsó pillanatban mindig megbénított. Szegény fiúk, akiknek át kellett élniük a csalódást, amikor visszarettentem az utolsó pillanatban!
A harmadik évet fejeztem be, amikor az akkori felsőbb kapcsolatom arra utasított, hogy a nyári szünetben, „pihenésképpen” utazzam el Krétára. Természetesen a költségeket a Cég állta. Azt a feladatot kaptam, megérkezésem után menjek el Knossosba, és minden délután négy és öt óra között sétálgassak az ősi palota maradványai között. Egy sárga nyakkendőt, amelyen piros színű pálmafák is lesznek, viselő férfival kellett találkoznom. Ez a nyakkendő olyan ronda, hogy nem is lehet rondábbat elképzelni, gondoltam, de elfelejteni sem. Kapcsolatom részletesen elmagyarázta, mi lesz a feladatom. Fogadjam barátságosan a férfit, akivel angolul kell beszélnem. A férfi elvisz a szállodájába. A szobájában elém tesz egy kémiai folyamatról készült leírást. Fényképezzem le az összes anyagot, amit kapok tőle, aztán felejtsem el a férfit. Azt is a lelkemre kötötték, a férfival nem kell semmit megtárgyalnom. Odaadja a dokumentációt, én pedig lefényképezem. Ennyi. Érdekes feladatnak tűnt. Két hét krétai pihenésért nem is nagy ellenszolgáltatás. A találkozásunk gond nélkül történt. A férfi beültetett égő vörös sportkocsijába, és szinte kilőttünk a knossosi múzeum parkolójából. Lopva a férfira pillantottam. Mit tagadjam, jóképű ember volt. Nagyjából tíz, na, tizenöt évvel volt nálam idősebb. Ahogy vizslattam, észrevettem, hogy útközben megszabadult szörnyű nyakkendőjétől. Sötétkék színű inge félig nyitva volt, jól látszottak kidolgozott mellizmai. Megérkeztünk a szállodába. Elkérte a recepcióstól a szobakulcsát, majd lifttel felmentünk a szobájába. Leültetett, itallal kínált. Közben kibújt az ingéből, és félmeztelenül járkált a szobában. Miután megittam az italomat, elém tett egy vékony dossziét, majd azt mondta, amíg dolgozom, addig leugrik a szálloda uszodájába. Egy óra múlva visszatér.
Elterpeszkedtem a puha bőrfotelben, és nekifogtam az iratok tanulmányozásának. Nagyon gyorsan kiderült, valamilyen gyógyszer vegyületének képletét, és gyártási leírását tartalmazza. Először a vegyület hosszú képletében mélyedtem el. Elővettem a táskából a tollamat, aminek a végére, apró kamerát szereltek be. Lefényképeztem az egész dokumentációt, aztán végigfutottam a gyártási folyamat ábráin is, majd azokat is lencse végre kaptam. Töltöttem magamnak italt, és a karórámra pillantottam. Még húsz perc volt hátra, hogy a pasi visszatérjen. Kimentem az erkélyre, és leültem az egyik műanyag székre. A szálloda közvetlenül a tengerparton volt. A mélykék tenger olyan sima volt, hogy legszívesebben megsimogattam volna. Egy-egy fehéren habzó hullámtaraj lustán kiért a partra, a társai még messze bent, a tenger közepén jártak.
Halk kopogás után belépett a vendéglátóm. Megkérdezte, befejeztem-e a munkámat. Bólintottam. Odament a bárpulthoz, megkínált még egy itallal. Aztán leült mellém a kanapéra, és csak annyit kérdezett: – Szeretne itt éjszakázni?
Két év telt el azóta, hogy Thomasszal utoljára szeretkeztem. Rápillantottam a jóképű férfira, és azt válaszoltam: – Miért is ne?
*
Három nap múlva a megszokott jelszóval jelentkezett Róbert a telefonban. Ez azt jelentette, a szokásos helyen és időben akart találkozni vele. A budai kisvendéglő felszolgálónője kedves mosollyal üdvözölte. Nyilván azt gondolja, a nálam jóval, idősebb pasimmal találkozom. Levette a kabátját, és rutinból körülnézett. Semmi gyanúsat nem látott.
Miután Róbert is megérkezett, megrendelték szokásos kávéjukat, amihez egy pohár vizet is felszolgáltak. Róbert hozzáfogott mondandójához:
– Megbeszéltem a Cégben a kérését, hogy csatoljanak magához valakit. Furcsa döntés született. Azt szeretnék, ha Soltész Lászlóval dolgozna együtt.
Saci nem hitt a fülének. Hogy jön ide Laci? Ez teljes képtelenség. Mindenki megbolondult? Ez a kedves és szelíd ember képtelen lenne erre a munkára.
– Hogy jutott eszükbe ekkora marhaság? Ez az ember teljesen alkalmatlan ilyen feladatra. És különben sincs erre időnk.
– Nyugodjon meg, Sarolta. Arra kérem, hallgasson végig. Abban ugye egyet értünk, hogy olyan valakit szeretne társául, akiben teljesen megbízik, és az illető is feltétlen bizalommal van maga iránt. Nos, Soltész mindkét feltételnek megfelel. Ezen kívül kiválóan beszél franciául, németül és angolul. Ez sem hátrány a svájci műveletnél.
– Ez mind igaz. De jól végiggondolták? Laci beszervezése esetén kiderülne, hogy én is ügynök vagyok. Azt fogja hinni, a kapcsolatunk azért jött létre, hogy behálózhassam. Megbántódik, és nyomban otthagy. Egyáltalán nem fog törődni azzal, mi a maguk szándéka.
– Minden magán múlik, Sarolta. A maga rátermettségén és ügyességén. Magára bízzuk, hogyan köti magához Soltészt. Lehet, hogy elég lesz, ha a hazaszeretetére hivatkozik, bár ebben kételkedem. De ha csak azzal a feltétellel hajlandó folytatni a kapcsolatukat, ha beszáll maga mellé, nos, majdnem biztos vagyok benne, hogy hajlandó lesz együttműködni magával. Azt is megígérheti, hogy az akció sikeres befejezése után nem fog tiltakozni, ha elválik a feleségétől, és magával marad. Persze csak akkor, ha maga is így gondolja.
– Árulja már el Róbert, miért olyan fontos a Cégnek, hogy Laci is belekeveredjen az ügybe? Nyilván nem az én magánéletem kiteljesedése lebeg lelki szemeik előtt.
– Több szempontból is alkalmasnak tűnik Soltész. Vegyük sorra. Többször járt Svájcban, és Genfben is. Tehát jól ismeri a terepet. Beszéli az ottani nyelveket. Ismeri a gyógyszergyárak világát. Ezek voltak a külső tényezők. Nézzük a többit. Maguk között kiváló a viszony. Félszavakból megértik egymást. Soltész isteníti magát, tehát nem fog gondot okozni az irányítása. És végül azt sem hagytuk számításon kívül, hogy Soltész rendszeresen jár külföldre. Ha Genfben beválik, később is fel tudjuk használni.
Sacit meglepte, hogy ilyen rövid idő alatt milyen alapos előkészítő munkát végzett a Cég. De belül egy hang azt súgta, még ne adja fel.
– Nekem mindig azt tanították, hogy a mi munkánkban nem szabad összekeverni a magánéletet a munkával. Laci esetében pedig pont ezt akarják. És még valami: megtörtént Laci átvilágítása? Mit tudnak róla?
Róbert benyúlt zakója belső zsebébe, és elővett egy kétrétre hajtott papírt, és Saci kezébe nyomta.
– Mi ez?
– Soltész László átvilágításáról készült jelentés.
Soltész László (továbbiakban: Világutazó) 1960. április 13-án született Budapesten. Apja, – utóneve: László, – kohómérnök volt Csepelen. Jelenleg nyugdíjas. Anyja, – utóneve: Blanka,- nyugdíjazásáig a XXV. kerület Polgármesteri Hivatalában dolgozott anyakönyvezetőként.
Még egy gyermekük van, Róza, aki 5 évvel fiatalabb Világutazónál. Férjezett, férje műszaki előadó egy szikvizet gyártó Kft-ben, lakásuk: Pilisvörösvár, Petőfi utca 32. 10 és 6 éves fiúgyermekük van. Róza háztartásbeli.
Világutazó az általános iskolát a XII. ker. Németvölgyi úti iskolában végezte, jó eredménnyel. Középiskolába a Petőfi Gimnáziumba járt, 1978-ban érettségizett, jeles eredménnyel. A gimnáziumban élénk politikai tevékenységet folytatott, a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) tagja, majd helyi titkára lett. Még abban az évben felvételt nyert a moszkvai Lomonoszov egyetem külügyi-külkereskedelmi szakára. Az oroszon kívül német, francia és angol nyelvet tanult, 1983-ban diplomázott.
Első munkahelye a Star rádió és televízió gyár külkereskedelmi osztálya volt. A személyzeti osztály feljegyzései szerint munkáját magas színvonalon végezte, több, nagyon jól jövedelmező üzletet kötött, nemcsak keleti, hanem nyugati országokban is. Belépését követő második évben csoportvezetőnek nevezték ki. Ebben a beosztásában félévig dolgozott, ezt követően a gyárat bezárták.
Következő munkahelye egy angol konzervgyár (Septimus Can Food) magyar kirendeltségén volt, ahol rövid ideig, szintén üzletkötőként dolgozott..
1997-től dolgozik jelenlegi munkahelyén, a Fonten gyógyszergyárban. Vezetői jellemzése szerint nyugodt, kiegyensúlyozott természetű, sohasem hallották, hogy bárkivel szemben felemelte volna a hangját. 1990-ben nősült. Még ugyanebben az évben született Kata utónevű gyermeke.
Felesége, utóneve: Piroska, 1968-ban született, szülei 2007-ben autóbaleset következtében elhunytak. Házasságkötéséig német nyelvet tanított az Arany János gimnáziumban. Jelenleg háztartásbeli.
Kata nevű lányuk, az érettségit követően, Londonba utazott. Lakcíme: Joseph Konrad street 1. harmadik lépcsőház 5. ajtó. Idegen nyelvű főiskolára jár a Churchill Street 65. sz. alatt. (A londoni adatokat 454-es útján szereztük meg). A tanulás mellett a Fleet Street 13. sz. alatti pubban dolgozik hetente háromszor, mint felszolgáló. Néhány hete viszonya van John Ross, 28 éves fiatalemberrel, aki kamion sofőrként dolgozik a Totalcar nevű (Block street 3.) szállítócégnél. Ezt a kapcsolatát titokban tartja, sem a szüleinek, sem barátainak nem számolt be róla.
Világutazó 5 éve szerelmi kapcsolatba került Hóbagollyal. A viszonyuk a mai napig tart. Világutazó minden külföldi útja után részletes beszámolót tartott Bagolynak az általa megkötött üzletek természetéről, összegéről, és a tárgyaláson részt vevő személyekről.
Külföldi kapcsolatai nincsenek. Leveleket nem kap. Telefonját két héten keresztül ellenőriztük. Beszervezésének nincs akadálya.
Saci szótlanul adta vissza a papírt Róbertnek. Megértette, már azelőtt döntöttek Laci beszervezéséről, hogy őt tájékoztatták volna. Sikerült a Cégnek újra fájdalmat okozni. De ahogy annak idején Thomas mondta, ez a munka nem kisasszonyoknak való. Nincs helye siralmaknak és sértődéseknek.
Róbert arról nem tájékoztatta Saroltát, hogy a Cég már két éve nagy figyelmet szentelt Soltész László külföldi útjainak. Legutóbbi londoni és párizsi útját a szokásosnál sokkal erőteljesebben ellenőrizték. A külső elhárítás tisztában volt azzal, a külföldi hírszerző szervek nagy figyelmet szentelnek a vezető magyar gyógyszergyár külkereskedőjének. Soltész több évtizede járta a világot, ezért a Cég egyáltalán nem tartotta kizártnak, hogy külföldi ellenlábasaik ne próbálkoztak volna a beszervezésével.
De gyanújuk ellenére, sem a londoni, sem a párizsi útja során nem bukkantak gyanús körülményre. A hivatalos találkozókon kívül nem találkozott senkivel, nem sétált parkokban, vagy más nyilvános helyeken, amelyek alkalmasak lettek volna postaláda felhasználásra. A magyar elhárítás emberei éjjel-nappal figyelték Soltész mozgását Londonban és Párizsban. De semmi érdemleges nem történt…
Rozmár egyáltalán nem nyugodott meg, amikor végigolvasta a londoni és párizsi figyelők negatív jelentéseit. Nem szerette, ha valaki ilyen beosztásban, távol otthonától, ennyire tökéletesen viselkedik. Soltész egyszer sem rendelt magának prostituáltat, nem ment el egyetlen éjszakai lokálba, még moziba se tette be a lábát. Itt valami nem stimmel, gondolta Rozmár, miközben az asztalára tette a jelentéseket. Vagy nagyon ügyes ügynökkel állunk szemben, vagy pedig kivételesen tiszta emberrel. Hogy melyikkel, azt még azelőtt tisztázni kell, hogy Bagoly neki kezdene a beszervezésének. Mindenképpen próbára kell tenni Világutazót. Kezdett egy terv körvonalazódni a fejében.
Felemelte a telefont, és Róbertet hívta.
– Mikor találkozol legközelebb Hóbagollyal? – kérdezte Rozmár, minden bevezető nélkül.
– Holnap délután.
– Akkor még van időnk. Be tudsz most jönni hozzám?
– Azonnal indulok.
*
– Továbbra is ragaszkodnak az őrült tervükhöz, hogy én szervezzem be Soltészt? – kérdezte Sarolta séta közben Róbertet a Városmajorban.
– Igen. De a dolog ennél sokkal bonyolultabb. Soltész sok éve járja a világot. Már az átkosban is. Ki tudja, melyik hírszerző szerv próbálkozott a beszervezésével. Pedig, higgye el, igyekeztünk a körmére nézni. De semmi nem találtunk. Sem egy nő, sem egy rossz szokás, semmi. Ez az ember már annyira tiszta, hogy az már gyanús. Éppen ezért, úgy döntöttünk, próba elé állítjuk. Meg kell tudnunk, ki is valójában.
– És én leszek a csalétek?
– Nem egészen. Holnap, két órakor találkozzunk a vendéglőnkben. A többit ott mondom el.
Róbert sokkal nagyobb ellenállásra számított. Természetesen nem árulta el ügynökének, hogy ameddig nem történik meg Világutazó sikeres beszervezése, addig a férfi minden lépését figyelik. A lakásában és a gyárban, a szobájában lehallgatót telepítettek, mobiltelefonját is lehallgatják.
*
Rozmár irodájában az ebéd utáni kávéját kavargatta, közben Róbert jelentését olvasta. Kíváncsi volt, vajon Bagolynak hogyan sikerül Világutazót lépre csalni. Saroltának nem lesz könnyű dolga. De ha sikerül, és Világutazó kiállja a próbát, túl lesznek az első lépésen, és a Cég kellő erővel fog rendelkezni a Fonten gyárban, hogy meggyőzzék a vezetőket, milyen lépésekre van szükség az úgynevezett külső cég kiválasztásakor. Nagyon fontosnak tartotta, hogy sem a Fonten gyár Igazgatója, sem a kutatást vezető professzor ne tudja meg, a külső társaság mögött a Cég rejtőzködik. A külső cég és a Fonten kapcsolatát kitűnően fogja biztosítani Bagoly, és később talán Világutazó is. Ráadásul a professzor Bagolyra bízta, hogy találja meg azt a céget, amely hajlandó a svájci akció végrehajtására.
A következő lépésen törte a fejét. Létre kell hozni a kapcsolatot a külső cég és a gyár képviselői között, és meg kell állapodniuk az elvégzendő feladatban. Ki kell alkudniuk a külső cégnek járó munkadíjat. Feljegyezte magának, beszélnie kell a pénzügyi osztállyal, hogy mit kezdjenek az úgynevezett külső cégtől befolyó összeggel. Milyen bankszámla számra utalják és így tovább. Végül tanulmányozni kezdte azt a jelentést, amelyet a Cég pszichológusa készített kimondottan az ő kérésére Bagoly aktuális lelkiállapotáról. Tudni akarta, Bagoly képes-e arra, amit várnak tőle. Olvasni kezdte a pszichológiai véleményt.
Rozmártól kapott megbízás alapján elkészítettem Bagoly igen rövid és vázlatos lelki térképét, segítve annak megítélését, nevezett alkalmas-e külföldi műveletben való részvételre.
Bagoly több mint 17 éve ügynöke a Cégnek. Korai éveiben az egyetemen, majd azt követően a Fonten gyárban folytatta ügynöki munkáját. Az általa leadott jelentések tartalmának elemzése után egyértelműen kijelenthető, Bagoly magas intelligenciájú, igen jó kombinatív képességű személy. A rábízott feladatokat azonnal megértette, lehetőségeihez képest mindent megtett, hogy azokat teljesítse.
Nem tartozik szorosan jelenlegi vizsgálatom tárgyához, de szükségesnek tartom megjegyezni, hogy működési ideje alatt számos, igen nagy visszhangot kiváltó tudományos cikke jelent meg. Ebből a tényből nem volt nehéz arra a következtetésre jutni, hogy Bagoly életcélja, sőt életének értelme a kémiai alapkutatás.
Érzelmi életét alapvetően befolyásolta beszervezésének körülményei. A beszervező tiszttel való viszonyát – ami életében az első szerelmi tapasztalat és élmény volt -, érzelmi síkon teljes kudarcnak élte meg. Ebből következően további párkapcsolatai is így végződtek. (Lásd. Bagoly személyi dosszié idevonatkozó részeit). A Világutazóval több éve fennálló viszonya még azért nem szűnt meg, mert megérezte, – anélkül, hogy erre tényleges parancsa lett volna, – hogy a Szervezetnek a jövőben szüksége lehet Világutazóra.
Mind szellemileg, mind pedig érzelmileg alkalmasnak találom arra, hogy részt vegyen a svájci műveletben.
Ellenben nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, mielőtt bármilyen művelet végrehajtásával bíznák meg, gondosan ügyeljenek a következő két szempontra:
1. A tervezett akcióknak nem szabad veszélyeztetniük Bagoly tudományos karrierjét. Ezért elképzelhetetlennek tartom, hogy bármilyen cél érdekében, hosszabb időre eltávolítsák kutató munkájától. Ha ez mégis megtörténne, valószínűsíthető, hogy Bagoly első helyre tenné tudományos terveit, ami azzal is járhat, hogy beszünteti ügynöki tevékenységét. Mindez persze csak elméleti lehetőség, de az akció megtervezésénél ezt a szempontot is érdemes szem előtt tartani.
2. Állandóan erősíteni kell benne a tudatot, a nekünk végzett tevékenysége hazafias alapon működik. Tudatosítani kell nála, hogy az akcióra, annak eredményére a hazájának van szüksége. Ez a cél várhatóan,- de nem bizonyosan! – felülemelné erős erkölcsi korlátain.
Rozmár nem mindenben értett egyet a pszichológus megállapításaival. Túlzásnak tartotta, hogy Bagolynak a beszervezője iránti érzelmei a mai napig befolyással lennének rá. Hiszen közel másfél évtized telt el azóta. Az a megállapítása is vitatható, hogy Bagoly megérezte volna, a Cég be akarja szervezni Világutazót. Ez a nő nagyon okos és talpraesett, de nem jósnő.
A pszichológusi jelentés szélére ráfirkantotta, hogy mutassák be Bagoly kapcsolattartójának, aztán visszatette a Varázsdoboz nevű dossziéba.
