Dési János/ujkelet.live
Onnan lehet megismerni azokat, akik először járnak Izraelbe, hogy alaposan megbámulják a mindenfele lófráló katonákat. A fiatal lányokat az óriási flintákkal, a srácokat, amit hanyagul lóbálnak egy nagy géppisztolyt a vállukon. A gyakorlott Izrael-járók, na és a bennszülöttek a fülük botját sem mozgatják már. (Na jó, ez nem igaz. A múltkor is észrevettem, hogy egy buszmegállóban egy mellettem álló dagadt pasas milyen kínosan hosszan fixírozta egy katonalány fenekét. Mondjuk, tényleg elég jó popsi volt abba a feszes egyenruhába bujtatva, még ha ez a feltűnő bámulás egy páncélos őrmester hátsója iránt a polkorrektség szempontjából kívánnivalókat hagyhat maga után.)
Sétálok a jeruzsálemi óvárosban a Golgota felé. A fal árnyékában egy katonalány áll és lelkesen magyaráz egy nagy csomó, a tűző napon üldögélő kókadt katonafiúnak. Afféle osztálykirándulás ez, végülis a három/kettő évbe sok minden belefér.
A nyolcvanas évek végén Cvi barátunk elvitt a sivatag közepén egy magaslaton lévő afféle laktanyácskába. Én nem sokkal korábban szabadultam a Varsói Szerződés kötelékeiből, így aztán különösen jól esett látnom, hogy a kis erődbe minden további nélkül beengednek, nemcsak hogy fényképezhetek, hanem még pózba is vágják nekem magukat a katonák. És a kalocsai Gáspár törzsőrmesteren edzett szívemnek különösen kedves volt a laktanya udvar közepén, rögtön a zászlórúd mellett az a kiselejtezett WC csésze, amelybe gondos kezek virágokat ültettek. Ja, és a strandpapucsban, de géppisztollyal a hátukon flangáló lányok mind visszamosolyogtak.
Megjegyzem, nálunk ahol rend, csend és fegyelem uralkodott ( na jó, nem) még a laktanya kapujáig sem jutottak el a szétesett páncélautók. Ez meg már akkor is a világ egyik legerősebb hadserege volt. Egy klasszikus után szabadon: a sereg ereje nem a jólvasalt egyenruhában, az élére állított fűszálban, hanem a katonák lelkében vagyon.
„Wenn ihr wollt,/ist es kein Märchen” – írta Altneuland könyve alcímeként Herzl Tivadar. Azaz, ahogy Márkus Aladár első magyar fordításából (Ősújország) ismerjük: „Ha akarjátok, nem mese.”
Érdekes lehet egy írás, mely összehasonlítja a magyar katonságot az izraelivel.
Kár, hogy ezt csak némi ócska szexizmuson keresztül sikerült megfűszerezni egy kis kövérezéssel is.
Félreértések elkerülése végett: semmi bajom a szép lányok emlegetésével, hiszen mis sem természetesebb az egész világon annál, mint hogy minden nő és minden férfi nézegeti a neki tetsző formákat.
Egy Ember! De hol itt a szexizmus? Ez a cikk egészen másról szól. Olvasd el pla laktanyás részt. Te is mindenben azt látod meg, ami téged érdekel?
A jó újságíró arról ismerszik, hogy jó a szeme. Désinek – mint a fentebbi sorokból is kitetszik -, kitűnő a szeme és a formaérzéke is.
Vajon hasonlóan „jó formaérzékre” utalna e, ha én meg, holmi „domborodó slicceket” dícsérnék?
Ugye, nem.
Nekem is elszáll már az agyam a csajok segge körüli cikkektől – nemrég feltettem a facebookon egy izraeli filmből vágott képet, amin a főszereplő fütyije is látszott: azonnal leszedték és majdnem letiltottak miatta.
Hölgyeim, gyerünk küzdeni az egyenjogúságért, nem csak duzzogni. http://reflektor.hu/velemeny/szell-dora-a-porno-mint-az-egyenloseg-eszkoze . Amúgy, szomorú egy világ lesz, amikor nem észrevételezhetjük, ha valami szép. De ha nem tetszik, elő a burkát és máris senki sem fog megjegyzéseket tenni.
A burka azért vált „szükséges” kellékké Arábiában, mert a hímneműek saját ösztöneik megzabolázása helyett az „ingerforrást” igyekeztek megszüntetni.
Olyan társadalmakban ahol nem a nyers erő illetve a szekszizmus diktál, ott szinte meztelenül is járhatnak a nők, akkor sem inzultálják őket.
Az „észrevételezés” gyakran kellemetlen egy nőnek, mint fordított esetben gondolom egy férfinak is.
Bár ez utóbbira ritkán kerül sor, mert ahogy Éva is írja, a társadalom/társadalmak még mindig csak a női testtel kapcsolatos szekszuális tabukat döntötték le, és a férfi meztelenség megítélése majd ott tart, mint vagy nyolcvan éve a nőké volt.
Részemről viszont eltekintenék mind a popsik mind a péniszek szépségének „észrevételezésétől”, nem prűdantériából, hanem pusztán gondolati megfontolások alapján.
Fuj! Azok a görögök nem átallottak pucér férfiakat és nőket naturalisztikusan ábrázolni. No és a Dávid szobor? Nahát ezek is szexizmust sugallnak? Én a magam részéről igenis megnézek a formás nőt, vagy férfit az utcán. Ilyenből Izraelben igen sokat láttam. Például az etióp származású férfiak szoborszerűen formásak. Megjegyzem, nem szexuálisan vonzanak, hanem esztétikailag
Szomorú lesz az a nap amikor az egészséges férfi elngedi elvonulni megtorpanás nélkül azt a női alkatot amely pontosan azzal a céllal teremtődött, hogy a másik nem figyelmét magára vonja. Ugyanis hölgyeim és uraim mi ide egy feladat elvégzése okából lettünk irányítva a természet álltal. Ez a feladat pedig a sokszor elhangzott fajfentartás. Ebben a küldetésben meglehetősen nagy szerepet játszanak a nemek egymásrahatása ahonnan nem hiányoznak a vizuális atrakciók ( ez esetben a popsik ) mondjuk úgy, hogy első lépésként. Bár magától érthetődően mindenki ( ? ) odaadóan teszi a dolgát,ez ügyben,de legtöbbször nem is tudva arról, hogy egy rábízott küldetés végrehajtója lenne. Nem kell nagy felhajtást csinálni az ügyből, csak éppen elfogadni a természet irányítását, gondoskodását, és többek között az érzékeinkre ható ajándékokat.
Az egészséges és pláne intelligens férfi nem inzultál, mert ura ösztöneinek. Így járhatnak arábiával ellentétben az európai nők akár mennyire kivágott ruhában.