Nem mese
Egy város megismeréséhez a piacán keresztül vezet az út. Persze, arra a piacra kell menned, ahová az itteni háziasszonyok is járnak, a helybéliek alkusznak, ahol a bennszülöttekre szakosodott – és nem a turistalehúzós – árusok kiabálnak teli torokból, hogy ezt kell megvenni, mert az övé a legjobb. A piac a nép tükre.
Mutasd meg a piacodat és megmondom ki vagy.
Az izraeli piacok – sokféle van ám belőle – a legjobbak közzé tartoznak. Órákig tudok bolyongani a pultok között, bámulva az emberek forgatagát, hallgatva a mind hangosabb alkudozást, nagyokat szippantva a fűszerek, sülő ételek és egzotikus gyümölcsök furcsa szagából.
Jó itt. Alkudj valamennyit és az addig morcosnak tűnő eladó reád mosolyog, hogy na jó, te tényleg megérdemled ezt fele annyiért, mert megdolgoztál érte. És vigyél még hozzá két csomag koriandert is, ha tényleg húsleves lesz vacsorára, mert a nagymamája is úgy csinálta, és ő igazán tudta a forszát.
Sétálj egy kicsit a Tel- Aviv-i piacon, s te aki a Hunyadin meg a Garayn edződtél gyermekkorodban, rögtön tudni fogod: hazaértél.
hunyadi – i-vel. 🙂 kösz!
hunyadi i-vel! 🙂 kösz!