Félreértés Moszkvában

szerző: Nagy Gabi

Oka van annak, hogy Izraelben (is) szeretik Simone de Beauvoirt, legalábbis szóbeszéd tárgya úton-útfélen. Legutóbb néhány hete a közeli kávézóban hallottam a nevét, amint egy társaságban szóba került. Nem hallgatóztam. A zajban amúgy is csak foszlányok jutottak el hozzám, talán a nyelvtudásom is kevés lett volna egy színvonalasabb értelmiségi társalgás kibogozásához, arról nem is beszélve, hogy hallgatózni még kávézgatás közben sem illik.

A téma azonban engem is lázba hozott. Próbáltam kitalálni, miről is beszélhetnek, hiszen hol van ma már Simone de Beauvoir, Sartre és az egzisztencializmus?

A társaság, láthatóan baráti kör, férfiak és nők valószínűleg házaspárok, korban kötődhetnek a második világháború utáni új értelmet nyert egzisztencializmus eszmei világához. Gyakran láttam izraeli könyvespolcokon Beauvoir fordításokat. Sartre az évek múlásával egyre jobban kikopott a köztudatból – érdemtelenül -, de Beauvoir még most is élénken él az emlékezetben.

Többször járt Izraelben, olyan kiemelkedő időkben, mint 1967 – Sartre-al elválaszthatatlanul – a közel-keleti béke ügyében, majd 1975-ben, amikor Jeruzsálem díjat kapott a könyvkiállításon.

Nem csak hívei, de kritikusai sem tudták eldönteni, hogy valójában milyen álláspontot képviselt az izraeli-palesztin kérdésben. Az interneten olvasható korabeli nyilatkozatok és elemzések ellentmondásosak. Sokan úgy vélik, hogy az emberi jogok és szabadság védelmezőjeként – amelybe belefért az iráni csador viselés elleni küzdelme is- azzal, hogy támogatta a „két állam” koncepciót és elítélte Izraelt, mert legalábbis szerinte megtagadja a palesztinok jogait, egyértelműen a palesztinokkal szimpatizált. Más elemzők szerint viszont Izrael-párti volt, mert elfogadhatatlannak találta, hogy Izraelt a palesztin ügy miatt hatalmi és politikai harcokhoz használják fel. Milyen déjá vu érzés, igaz?

A társalgás a kávézóban a régmúlt félrehallásairól ugyanúgy szólhatott, mint egy aktuális félreértésről, például egy régi-új írásáról. Ugyanis a Félreértés Moszkvában héber fordításban – az Achuzat Bayit Books színvonalas kiadói tevékenységének köszönhetően –  februárban került a könyvesboltokba.

A szerző eredetileg A megtört asszony című prózakötetébe (1968) szánta, végül meggondolta magát. Halála után a kisregény önálló életre kelt. 1992-ben jelent meg eredeti nyelvén franciául majd angolul, tavaly pedig magyarul is.

Nicolé és André idősödő házaspár látogatóba érkezik Moszkvába, André első házasságából származó lányához, Másához. Az utazás azonban nem úgy alakul, ahogyan tervezték.

Jellemzően beauvoiros regény, amelynek középpontjában úgy van ott a nő, hogy nincs is, mert valahol még a fiatalsága idején elvesztette önmagát.

Hol vagyok, ki vagyok? – kérdezi Nicolé, amikor kissé ittasan magához tér a szállodai ágyon. A válaszra úgy tűnik, egy élet sem elég.

A regény sajátos technikája egymással váltakozva, párhuzamosan enged betekintést mindkettejük gondolatvilágába, ahogy saját szemszögükből élik át egyre fokozódó kétségeiket. Tipikus szüfrazsett Én -Te dramaturgia, amelyben a kibontakozáshoz elengedhetetlen az önreflexió és a párbeszéd.

Nicolé úgy érzi, egész életét feláldozta azért, hogy feleség és anya legyen. Feladva fiatalkori álmait, egyszerű tanár maradt, mostanra pedig csak egy nyugdíjas.

André kiábrándultsága elsősorban politikai, a Párizsban még idealizált eszméktől bódultan, a valósággal szembesülve nagyot csalódik – ne feledjük 1966-ot írunk.

Simone de Beauvoir mestere volt a korrajzba beágyazott személyiség ábrázolásnak, ahogy haladunk egyre mélyebben a politika által vezérelt bürokratikus visszásságok útvesztőin, úgy fokozódik az érzelmi feszültség a szereplők között.

A kávéházi társaság még akkor is maradt, amikor én már eljöttem. A második kör kávét rendelték süteménnyel és egy kis harapnivalóval.

Hátra volt még a katarzis, de ezt hagyjuk az olvasókra.

André és Nicolé története ma is aktuális kérdéseket vet fel szerelemről és öregedésről, vélt és meg nem valósult eszmékről. Politikáról – Izrael és az akkori Szovjetunió vagy a mostani Oroszország közötti viszonyról, vagy egyszerűen a lét elviselhetetlen könnyűségéről, amelyet még magunknak sem merünk bevallani.

Hiszen félreértések nem csak Moszkvában lehetnek.

Simone de Beauviore: Félreértés Moszkvában

Jaffa kiadó/2015

Achuzat Bayit Books/2016

kép: GOP/ Jean-Paul Sartre és Simone De Beauvoir írót köszönti Izraelben  Avraham Shlonsky és Leah Goldberg. (14/03/1967)