Féder Zoltán – Tűnődések alkonytájt

szerző: Gideon Peer

Féder Zoltán eddig két olyan művet tett le a magyarul olvasók elé, amelyek minden bizonnyal nem kerülnek a népszerű könyvek sikerlistájának az élére. Nem másért, hanem, mert témájuk révén úgymond kevés emberhez szólnak, célközönsége csupán azok az olvasók, akiknek fontos, hogy a múltban járva felfedezzék a zsidóság gyökereit, az egykori zsidók lakta helyiségek múltját, megismerkedjenek azok életkörülményeivel.

Első könyve az „Izraeli könyvtárakban” címet kapta. Két bibliográfiáról van szó benne, az Izraelben, valamint az egykori Palesztinában megjelenő magyar nyelvű művekkel foglalkozik. A szerző az első magyar nyelvű kiadvány megjelenési dátumát tekintette kezdő időhatárnak. A mű a Duna-Palesztina Egyesület alapszabálya, amely Jeruzsálemben jelent meg 1928-ban.

Joggal gondolkozhat el azon a mai olvasó, hogy mi minden van, volt a világban, amiről fogalmunk sincs, létezéséről soha nem hallott, és ma sem tudnánk róla, ha Féder Zoltán nem siet segítségünkre szorgalmas, sokszor sziszifuszi kutató, adatgyűjtő munkája által.

A magyar nyelvű kiadványok sorában jelentős helyet foglal el a magyar nyelvű sajtó. „Az 1934-től napjainkig, magyar nyelven megjelent, több mint nyolcvan újság, folyóirat, időközi sajtótermék, tükörképe az izraeli társadalom rendkívüli sokrétű társadalmi, politikai, kulturális életének, szellemi irányzatainak” – írja könyve bevezetőjében a szerző.

A több mint 400 oldalas mű igazi csemegét jelenthet azoknak, akiket a korszak sokszínű magyar nyelvű leírása érdekel. A könyv az Eked kiadó gondozásában 2004-ben, Tel Avivban jelent meg.

Féder Zoltán másik bibliográfiai kiadványa Sepsiszentgyörgyben látott napvilágot, 2006-ban, a Charta kiadónál. Címe: Zsidók Háromszéken.

Gidó Attila írja a műről: „Kétségkívüli, a magyar nyelvű zsidó történetírás nyereségei közé sorolható a háromszéki zsidóság múltját több mint hétszáz oldalon tárgyaló kötet”.

Óhatatlanul felmerül a kérdés: ki ez az ember, Féder Zoltán, aki odaadással, az ügy iránti elkötelezettséggel nyúl olyan témákhoz, amelyekre eddig még senki sem vállalkozott?

A szerző 1931-ben született Budapesten, de már gyermekkorában Sepsiszentgyörgyre kerül, ott jár iskolákba, és ott vészeli át a holokausztot. 1955-ben a kolozsvári Agrártudományi Intézetben mérnöki diplomát szerez. 1977-ben vándorol ki Izraelbe, ahol egészen nyugdíjaztatásáig kutatómérnökként dolgozik. Családjával Rehovoton telepszik le, mind a mai napig ott élnek.

Mérnöki és tudományos munkássága mellett irodalmi tevékenységet is folytatott. Különböző témájú publicisztikákat közölt a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükörben, majd a Marosvásárhelyen megjelenő Új Életben és később a tel-avivi Új Keletben is.

Új könyve, a Tűnődések alkonytájt szintén a sepsiszentgyörgyi Charta könyvkiadónál jelent meg, 2015-ben. Tulajdonképpen – mint ahogy az a címben is olvasható – a „Zsidók Háromszéken” című történelmi adat- és szöveggyűjtemény kiegészítése.

Fiainak, Márknak és Árinak ajánlott könyve bevezetőjében azt írja Féder Zoltán: jelenlegi műve „lényegében a háromszéki könyv folytatása. Abban az adatgyűjteményben jórészt a Hatalom és a befogadó közösség beszélt, írt és ítélt az ide települt zsidókról. Szöveggyűjteményei az adott korszakok hivatalos történelmi tényeit, azok előzményeit, folyamatait, alakulásait tárgyalják”.

A nemrég megjelent folytatás viszont „a történeteknek mintegy kiegészítőiként a másiknak, az ide betelepedett zsidóknak, az adott történelmi korszakokban megélt eseményeiknek érzelmi- értelmi reflexióiba próbálnak bepillantást nyújtani”.

Nem szívderítő olvasmány a múltba tekintve megismerkedni az erdélyi zsidó közösségek életével, és környezetük velük kapcsolatos érzelmeivel. És mégis, mintha a szerző pozitívan látná a jövőt, amikor a következőket írja:

„Egy s ugyanazon tűz körül topogunk. Mindig. Ugyanazt a tüzet üljük, járjuk vagy ugráljuk körül. Néha olajt, máskor vizet öntünk a parázsára. Ettől megbolydulnak a lángok, de tovább lobognak. Alakjuk, irányuk, a szelek, viharok járásától függenek. Közéjük néha bűvös porokat is kever az áer. Ezektől egyszer fénylőbbé, máskor színtelenebbé válnak a lángok. S mi mindig belebámulunk azokba. Akár nappali fényben, akár az éjszaka sötétjében. S ezek a tüzek ott égnek szüntelenül azon a helyen, ahol meggyújtották őket”.