Nem csak fiúknak
Mi történik, ha egy történész nyugdíjba megy? Megáll a történelem?
Erre a – tulajdonképpen költői – kérdésre kerestem választ dr. Rafael Vágótól, a Tel Aviv-i egyetem volt vezető tanárától, nyugdíjba vonulása második évfordulóján.
Kiderült – amit azért magam is sejtettem –, hogy a történelmet, tőlünk teljesen, vagy nem teljesen függetlenül, saját hajtóereje viszi előre. Nem áll meg egy pillanatra sem.
De mi a helyzet a történésszel, aki ráadásul neves is, nemcsak itthon, hanem szerte a világban? Vele mi van?
Titulusait elkezdeni lehet, a befejezéshez sok idő szükséges. Csak mutatóban: történész, egyetemi adjunktus, köztiszteletben álló, diákjai által szeretett, népszerű előadó, író, a Holokauszt nemzetközileg elismert hazai szakértője, kutatója – volt.
Volt? Éppen az, hogy nem.
Mert mindaz, amit felsoroltam, és még sok minden más, továbbra is jellemző a Tel Aviv-i Egyetem nyugdíjban lévő, de egy pillanatra sem nyugvó tanárára.
Minden nap korán kel, útja az egyetemre vezet. Nem nosztalgia körút céljából, hogy szemével az alma mater falait simogassa, hanem soros elfoglaltsága révén.
Miről lehet leginkább felismerni a nyugdíjas egyetemi tanárt, akire szükség van, és továbbra is az egyetem kötelékéhez tartozik?
– A legbiztosabb jel – mondja –, ha saját szobát biztosítanak számára.
A gesztus felér egy tudományos egyetemi fokozattal – tudom meg.
Dr. Vágó tanár úr jól beszél magyarul, a sok többi mellett. Magyar az anyanyelve.
Kolozsváron született 1946-ban. Családjával 1958-ban alijázott, tanulmányait a Tel Aviv-i és a Haifa-i egyetemeken végezte. Modern európai történelmet, politikai ismereteket tanult. Miután végzett, kutatói ösztöndíjat kapott Angliában és Németországban, később vendégprofesszorként tanított a kanadai Calgary és a Concordia egyetemen. Érdeklődési területe a modern antiszemitizmus témaköre, a Holokauszt-tagadás, valamint az európai nacionalizmus, a kisebbségek, etnikumok kutatása, és az emberi jogok védelme.
Tagja – továbbra is – a történészek nemzetközi bizottságának, szerkesztője a Tel Aviv-i egyetem által kiadott „Román zsidók története” című ötkötetes tanulmánynak is.
Néha elgondolkodom, hogyan van, hogy egyes emberek – és közéjük tartozik Rafi Vágó is – rétestésztának tekintik a napot. Amit vég nélkül lehet nyújtani. A 24 órát, amíg 48 óra lesz belőle. Különben hogyan lenne képes ennyi munkára, annyi feladat ellátására?
Ízelítőül: nyilvános egyesületek, tudományos központok, bizottságok tagja, nemzetközi konferenciák állandó meghívott vendége. Ő képviselte Izraelt három nemzetközi konferencián is, amelyeket Raoul Wallenberg emléke tiszteletére rendeztek.
Nyugdíjba vonulása is rendhagyó: az egyetem Nacionalizmus és kisebbségek a Duna medencében címmel egész napos konferenciát rendezett tiszteletére, a búcsúzó oktató előtti főhajtásként.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a hivatalos rész befejezése után a tudós társaság átvonult a tel-avivi Magyar Nagykövetségre, eleget téve dr. Nagy Andor nagykövet meghívásának, aki – hazája nevében – osztozni kívánt a híres tudós, a megbecsült egyetemi előadó ünneplésében.
Miközben beszélgetünk, a Bar Ilan egyetemről hívják. Egy kiadásra váró tudományos könyv véleményezését kérik tőle. Újfent. Tíz nap türelmi időt kér, örökké mosolygó arca pirosra vált, mint egy ötödikes nebulóé, aki nem készítette el a házi feladatát.
A naptárából idéz: áprilisban izraeli főtiszteknek tart szemináriumot, májusban Bukarestbe hívták, hogy a Közigazgatási- és Államtudományi egyetemen vezessen előadássorozatot az izraeli társadalomról, nemzetépítésről.
A Yad Vashemben a Szita Szabolcs professzor által szervezet csoportok tanárai számára ad elő.
Saját egyetemén napi rendszerességgel szakköröket vezet, van egy idős diákja is, aki a magyarországi Holokausztot választotta témául a BA fokozat eléréséhez. Ő az opponense.
Magyarországra is gyakran jár. Meghívták a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, ahol májusban 2-3 előadást tart a Holokauszt kutatás eredményeiről.
Meséli, hogy Pesten, egy könyvesboltban Ungvári Tamás – akinek régi ismerőse és nagy tisztelője – új könyvét forgatta a kezében. A hátsó borítólapon két idézet volt, mintegy kedvcsinálónak a könyvhöz. Az egyik tőle származott, amit valamikor valahol írt a szerzővel kapcsolatban. Nem állhatta meg, felfedezését megosztotta a könyvet ajánló hölggyel, akinek azon pillanatban leesett az álla. Az ilyenfajta könyvek hátlapján általában klasszikusokat idéznek. Most egy élő klasszikus állt vele szemben…
Van egy titka is dr. Rafi Vágónak. Jól informált. Mindenről tud, a hírek napra és percre készen jutnak el hozzá. Hogyan csinálja ennyi elfoglaltság mellett?
– Kitűnő titkárnőm van – mondja. – SMS-en folyamatosan kapom tőle a híreket. – Megbízható, pontos, ráadásul hat nyelven beszél.
Mint kiderült, a 92 éves édesanyjáról van szó.
Van aki erre azt mondaná, hogy így könnyű…
kép: link
Nehéz elolvasni a cikkeket, az írás nagyon halvány. Talán másik fonttal jobb lene?!