EGYÜTT AZ ÁR ELLEN
David Gurral, alias Grósz Endrével beszélgettem telefonon. Az örökifjú, korát messze meghazudtoló „fiatalember” a tőle megszokott tűzzel és hévvel dolgozik ma is, 90 éves kora ellenére azon sem csodálkoznék, ha napi rendszerességgel, ahogy tette évtizedeken keresztül, most is bejárna munkahelyére, hogy mérnöki tevékenységét a szokásos elánnal végezze.
De a beszélgetés témája más.
David Gur az alapítója, és – szavaival élve – örökös elnöke a magyarországi cionista ifjúsági mozgalmak történetét kutató alapítványnak, amelyet 1984-ben jegyeztek be.
Eddig 25 könyvet adtak ki héberül, angolul és magyarul azzal a céllal, hogy a világon mindenütt tudomást szerezzenek arról, hogy a magyar cionista fiataloknak 1944-45-ben milyen óriási szerepe volt abban, hogy több tízezer zsidó embert ki tudtak menteni a németek és a nyilasok karmai közül.
Ennek a hősies, az akkori Európában páratlan földalatti ellenállásnak állítanak emléket a fent említett könyvek.
A könyvek sora most egy újabbal gyarapodott: David Gur állít emléket 431 magyarországi zsidó embernek, akik annak idején hamisított igazolványokkal, életüket veszélyeztetve mentettek meg másokat. Nagyjából ezren voltak, de a háború zivatarában és az azt követő forgatagban a többieknek nyoma veszett.
A 431 hős fényképe és rövid életrajza viszont fennmaradt, látható és olvasható David Gur könyvében, amelyet e hó végén, Budapesten, a Bálint házban fognak bemutatni. A rendezvényre február 28-án, 18 órakor kerül sor. A köszöntőt dr. Kardi Judit, a Magyar Cionista Szövetség elnöke tartja, a könyvet professzor dr. Szita Szabolcs, a Magyar Holokauszt Emlékközpont igazgatója fogja bemutatni. Ő fog beszélgetni David Gurral, aki ramat-gani otthonából, skype-on válaszol majd a feltett kérdésekre.
facebook: https://www.facebook.com/events/472943519563092/
Na, végre valami Holocaust téma. Már órák óta nem olvastam semmit erről.
Így is lehet látni. Másképp is…
Nekem sincs semmi kedvem a Holokauszttal foglalkozni. Túl sokat foglalkoztam már vele, tehetetlen fájdalommal, tízen-húszon, százévesen.
De magyar nyelven, magyar kultúrával / a magyar anyanyelv egyben identitás is, és ez a hovatartozás kötelez / magyarként, zsidóként, emberként, európaiként, nőként, stb., hogy újra és újra, de most különösképp foglalkozzam ezzel a népirtással. Foglalkoznom kell vele, mert elérkezett a múlttal való szembenézés ideje a magyar társadalom számára, és ez nem halasztható.
Sajna ez a hozzászólásom is eltűnt!
Nekem is nagyon elegem van a “Holocaust témából”!
Elegem van a tehetetlen fájdalomból, újra és újra, tízen, húszon, százévesként!
De mégis, ismét foglalkoznom kell vele, mert kötelességemnek érzem magyarként, / az anyanyelv egyben kúltúrális identitás is / de zsidó, európai női, stb. identitásaim is köteleznek az ismételt szembenézésére, ha a szülőföldömön élők, most értek odáig, hogy nem halaszthatják tovább…
A Holokauszt nem idénytéma. Sajnos része a zsidó történelemnek. Kitörölhetetlen belőle, és megunhatatlan. Népünk felét kiírtották. Legalább ennyival tartozunk neik/magunknak, hogy sosem felejtjük el.