szerző: Gideon Peer/ujkelet.live
Ungvári Tamás irodalomtörténész, író, műfordító, kritikus, és ki tudja, még mi minden cím birtokosa, mondjuk egyszerűen: tudós ember, szememben az igazi polihisztor a szó legnemesebb értelmében, számtalan elismerés – köztük a Széchenyi-díj – kitüntetettje, a napokban egy kicsit rendhagyó, a többiektől némileg eltérő, mondjuk úgy, szívhez szóló, szívet melengető díjat kapott: Komlós Aladár-díjjal tüntették ki.
Erről kérdeztük.
Gideon Peer: Professzor úr! Ön sokszorosan kitüntetett író és tudós. Miért tartja a Komlós Aladárról elnevezett díját a legfontosabbnak?
Ungvári Tamás: Komlós Aladár maga is író és irodalomtudós volt, a legkülönbek egyike. Már egyetlen lapon vele szerepelni megtiszteltetés. De továbbá ezt a díjat „civilek adták”, nem az állam. Kuratóriumában olyan jelentős személyiségek találhatók, mint Sándor Iván regényírós és esszéista, Fried István irodalomtörténész, Tverdota György professzor és egy fiatalabb kritikus, Bazsányi Sándor. A kuratórium egyhangúlag ítélt a javamra.
– Hogyan találkozott mesterével, Komlós Aladárral?
– Komlós Aladár, a Nyugat nagyhírű munkatársa a Zsidó Gimnázium tanára volt, latint és magyart oktatott. A zord években Bergen-Belsen táborába került, majd a Kasztner-vonat más menekültjeivel Svájcba. Onnan jött vissza, s bár csak rövid időre, a pesti bölcsészkaron tanított. Később a disszertációmnak lett igencsak éles, de támogató bírálója. Mikor az Akadémia vitáján megpróbálták elgáncsolni a munkámat, akkor az idős Komlós azt vágta oda a barátságtalan bírálóknak, hogy tőlem megtagadni „Justizmord” lenne.
– Miképpen hálálta meg mindezt a mesterének?
– Bűnbánóan vallom be, hogy a szükségesnél kevesebbszer jártam Lajos utcai lakásán. Az írófajta hálátlan népség. Emlékét azonban őrzöm, hírét és fontosságát terjesztem. A Komlós Aladár-díj kötelez.
– Amihez a Professzor Úrnak nagyon jó egészséget és sok sikert kíván az Új Kelet online valamennyi olvasója és munkatársa.
fotó: ujkelet.live
