A világ és Izrael között a legfontosabb közlekedési kapocs a repülés és főként az izraeli nemzeti légitársaság, az El Al.
Az El Al – amely mostanában Budapestről Up márkanéven üzemel – története, Izrael története is.
Nem sokkal az államalapítás után, tulajdonképpen „cselből” jött létre. A Genfben tárgyaló izraeli államelnököt, Haim Weizmannt kellett volna 1948-ban hazafuvarozni egy nemzetközi tárgyalásról, ám a semleges Svájc hatóságai megtiltották, hogy katonai gép szálljon le repülőterein. Izraelben ekkoriban a gyors és forradalmi megoldások hívei működtek és pillanatok alatt átfestettek egy DC-4-es katonai gépet civil külsejűre, rátették az ország, a zsidóság jelképét, a Dávid csillagot, és – miután egy légitársaságnak név is kell – odaírták El Al (Ég felé). A legendák szerint így kezdődött.
Persze, hazaérve a gépet vissza kellett varázsolni katonaivá, mert arra akkoriban még nagyobb szükség volt. Valójában a rendszeres polgári utas szállítás egy évvel később, 1949-ben indult meg, a római és a párizsi járattal.
S még ebben az évben bebizonyosodott, az El Al-nak többnek kell lenni, mint egyszerű polgári légitársaságnak, különleges feladatai is akadhatnak, hiszen például az újonnan felálló flotta gépeivel, légi hídon, menekítettek ki közel ötvenezer embert 1949 júniusa és 1950 szeptembere között Jemenből. Ez volt a nevezetes „Varázsszőnyeg” akció.
Magyarországról, a diplomáciai kapcsolatok helyreállításától, 1989 óta járnak ismét az El Al gépei.
Néhány éve az El Al Up márkanéven működteti a budapesti járatot, és mint Váradi Jánostól, az El Al magyarországi képviseletének ügyvezető igazgatójától megtudtuk, az UP-pal az El Al is követi azt a több más légitársaság általi bevezetett gyakorlatot, hogy saját diszkont márkáját hozta létre.
A „diszkont” itt nagyjából annyit jelent, hogy jegyvásárláskor csak annyi szolgáltatásért kell fizetnünk, amennyit igénybe kívánunk venni. Vagyis, aki nem akar csomagot vinni, nem tart igényt a fedélzeti étkezésre, és a többi, akkor azt nem kell kifizetnie.
Ugyanakkor az Up nem „fapados”, azaz az üléseket nem szorítják egymáshoz, hogy több embert lehessen bepréselni a gépbe, „csőre áll” és nem kell végigcaplatni az utasnak a betonon. Ráadásul jegyet átszállással is lehet venni, nemcsak két pont között. A társaságnak van irodája a városban és a repülőtéren, munkatársai elérhetőek és így tovább.
Amíg a MALÉV létezett, a magyar társaság is járt Tel Aviv és Budapest között. Ám összeomlása után az El Al egy jó évre egyeduralkodóvá vált a piacon.
Váradi ma erre a korszakra úgy emlékezik, mint amelyik ugyan kényelmesnek tűnt, hiszen a járatok mindig tömve voltak az El Al-on és a jegyek árát is fel lehetett emelni konkurencia híján, mégis, verseny nélkül, ez így egészségtelen, s így hosszabb távon tarthatatlan volt.
Ám időközben Izrael is csatlakozott az „Open Sky” programhoz, vagyis lehetővé tette, hogy bárki indíthasson izraeli járatot. Ekkor jelent meg ezen az útvonalon is a Wizzair. Ám ez – éljen a piacgazdaság – egyáltalán nem rontotta az El Al üzletét. Ugyanis gyorsan nőni kezdett az utasok száma Tel Aviv – Budapest –Tel Aviv között az El Al járatain is. A versenytárssal nem a meglévő tortán kellett osztozkodniuk, hanem a torta lett sokkal nagyobb.
Ma csúcsidőszakban az Up heti 11-12 gépet is röptet ezen az útvonalon, úgy hogy a gépek kihasználtsága igen magas, praktikusan, általában még egy gombostűt sem nagyon lehet leejteni. 2015-ben hat százalékkal nőt a magyar utasok száma, és mind több izraeli turista választja célpontul Budapestet. Ezen a vonalon az utasok körülbelül 60 százaléka választja az Up-ot. Közülük igen sokan törzsutasok, például Magyarországon dolgozó izraeliek, akik rendszeresen járnak haza, vagy Magyarországon tanuló diákok, akiket most például a csomagra vonatkozó kedvezménnyel próbálnak megnyerni.
A verseny a jegyáraknak is jót tett, ma körülbelül 30 százalékkal kerülnek kevesebbe, mint korábban voltak – és feltesszük a mind olcsóbb üzemanyagköltségek is előbb utóbb megjelennek az árban.
És még egy fontos dolog. Az El Al jelmondata: A biztonság az első.
A hatvanas években fordult utoljára elő, hogy sikerrel támadtak meg El Al járatot. Azóta különösen szigorú biztonsági rendszert vezettek be, hogy elejét vegyék bármilyen támadásnak. Ennek része az utasok alapos kikérdezése, csomagjaik többszörös átvizsgálása éppen úgy, mint a repülőgépen a pilótakabin különleges védelme is. A Wikipedia szerint a veszélyeztetettebb útvonalakon közlekedő járatokra különleges rakétaelhárító rakétákat is szereltek, bár ezt hivatalosan sosem ismerték el a légitársaságnál.
Az mindenesetre biztos, hogy a relatíve nagy személyzettel és drága, high-tech vizsgáló gépekkel rendelkező biztonsági szisztéma működtetésének különlegesen magasak a költségei. Ha mindezt az utasokkal kellene megfizettetni, akkor nem nagyon állhatná a társaság a versenyt. Mindezt elismerte az izraeli állam is – igaz egy párnapos El Al sztrájk segített ebben –s ma a biztonsági költségeket gyakorlatilag teljes egészében az izraeli állam fizeti s nem a jegyvásárlók.
fotók: Dési János
